Régebben már írtam ki egy kérdést ezzel kapcsolatban. De azóta még durvább lett a helyzet. Anyám minden nap fejemhez vágja bár csak meg se szült volna. Mit tegyek?

Tesóddal is úgy bánik anyukád, mint veled? Mert ha nem, lehet, hogy ő lenne a kulcs a megoldáshoz. Mivel vele nagyon jó a viszonyod, biztosan segítene, ha megkérnéd, hogy pl. beszélgessen el egy kicsit anyuddal, próbáljon védeni,stb. Szoktál vele egyáltalán ilyen dolgokról beszélni?

Ha tesóddal normálisan viselkedik anyud, akkor tudod annak az okát, hogy vele miért bánik másképp?

Minden esetre, kérlek, semmi ostobaságot ne csinálj!

Az én anyámnak többször volt már idegösszeomlása az anyagi gondok miatt, mindig rajtunk töltötte ki a mérgét. Dolgozni persze senki nem akart, de ez mellékes. Nekem azt mondta mindig, hogy bead intézetbe, meg fogyatékos otthonba, mert idióta vagyok :-( Szörnyű érzés volt. Most már felnőttem, de tele vagyok önbizalomhiánnyal, frusztrációval. Az én anyámnak viszont voltak nyugodt órái is, amikor foglalkozott velünk, beszélgettünk, igaz, sosem őszinte érzésekről, csak úgy csacsogtunk. Nekem is volt egy szörnyű nevelőapám, aki még szörnyűbb volt, ha JÓZAN volt:-(

Most, hogy már van saját családom, anyámmal nem nagyon tartom a kapcsolatot. Suli után rögtön elmentem dolgozni, albérletbe költöztem, és olyan boldog voltam, mint még soha! Visszasírni az iskolaéveket? Hát mi nem fogjuk!

Tarts ki!! Sokan vannak ilyen helyzetben, mint te, sajnos, lelkileg alig lehet bírni, de ha nincs más lehetőséged, akkor össze kell szednem minden erőd, és csak a sulira koncentrálj! Utána tiéd a világ!!

A te anyudnak vannak nyugodt napjai? Nem lehet a lelkére hatni? Pl. megkérdezni nyudogt hanggal, hogy miért utálsz? Megbántottalak? Gyerek vagyok még, szerinted nekem hogy esik, hogy nem szeret senki? ...Ilyeneket. Anyáknapja sosem volt nálatok?