Szerintetek a nevelésen múlik, hogy valaki homofób lesz?

Az elfogadás javarészt intelligencia kérdése. Az eltérőtől való tavolságtartás természetes reakció. Különösen olyan környezetben, ahogy nagy számban élnek egymáshoz hasonló "egyedek". Azért írom így, mert ez nagyon sok eletformara igaz. Minél egyszerűbb egy faj, annál hamarabb kirekeszti magából azt, ami eltérő. Szóval ez annak a függvénye, hogy képes-e valaki maga mögött hagyni ezeket. Például engem is taszít a homoszexualitás, mint a legtöbb embert, de különösebben nem tud zavarni, mert semmilyen hatással nincs az életemre. Talán elitélendő, de elvileg az elfogásról beszélgetünk. Le lehet pontozni, de én így látom, én ez vagyok!

Senki nem nevelt olyannak, aki nem bírná elviselni két azonos nemű szexuális együttlétének a tudatát sem, mégis ilyen vagyok. Ugyanakkor nem félek tőlük, hisz a homofóbia jelentése ét, félelem az egyneműek szexuális kapcsolatától. Nem, nem félek tőle. Látens sem vagyok, de taszít.

Nagyrészben igen. Mondom ezt úgy, hogy homofób szüleim voltak. (vallás miatt)

Szerintem nem. Inkább a személyiség azon része ami nem a nevelésnek köszönhető, hanem magától alakult ki. Én szüleim konzervatívabbak, engem nem neveltek ilyen téren sehogyan, nem volt szó a melegekről a vasárnapi ebéd közben, nem mondták hogy elítélendő, azt sem hogy természetes dolog. Semmit. Így bennem teljesen magától alakult ki az hogy nem ítélem el őket, és ha esetleg a gyerekem/gyerekeim a saját nemükhöz vonzódnának, elfogadnám. Még nem volt/voltak meleg barátaim, de nem lenne velem problémám. Szüleim már nem biztos hogy elfogadnák.

Idővel, tapsztalással, meleg emberek megismerésével kinőhető a homofóbia. Mint ahogy bizonyos félelmeket, pl.: pókoktól, úgy kezelnek, hogy az illetőre pókokat engednek. Rájön, hogy semmi különös nem történik. Ettől még nem fogja megszeretni a pókokat, de elfogadja őket. Persze ez nem jelenti azt, hogy akarata ellenére bárkire is pókokat kellene engedni, hogy ne féljen tőlük. Szerintem magánügy, hogy ki milyen magánéletet él. Én pl. heteroszexuális magánéleti dolgokra sem vagyok kíváncsi. Egy emberben nem az a fő lényeg, hogy milyen nemi identitású, hanem számomra az, hogy milyen ember, megbízható-e, lehet-e rá számítani, milyen a munkában, milyen a jelleme. Ez pedig teljesen független a nemi identitástól. Az örökbefogadásról pedig az a véleményem, hogy aki gátolni akarja, hogy melegek fogadjanak örökbe elhagyatott, magukat fölöslegesnek érző gyerekeket, azok igenis fogadják örökbe az ebben meggátolt összes gyereket, mert nincs joguk elhagyatottságra ítélni őket a fóbiájuk miatt. Az könnyű, otthon a fotelból, de azok a gyerekek ott maradnak az otthonban, ami nem épp kellemes nekik. Szóval előbb gondolkodni, érezni kell, mielőtt ítélkezik az ember. Minden egyes felelős, szerető, gondoskodó, örökbefogadó szülő tiszteletet érdemel, minden mástól függetlenül. Ez egy önzetlen, lelkiismeretes vállalás és nem kis teher, felelősség. Bárki előtt ott a lehetőség, elhagyott, magára maradt gyerek van bőven. Aki melegnek születik, nem tehet róla, mint ahogy az elhagyatott gyerekek sem tehetnek róla, hogy magukra maradtak. Nem melegként fogalmam sincs róla, hogy milyen melegnek lenni, nem tudok a cipőjükben járni, nem tudom milyen megpróbálni heteroként élni a konvenciók miatt, aztán feldolgozni az ezzel járó problémákat, felvállalni, nem vállalni, stb. Így nincs jogom, alapom ítélkezni. Így érzem.

Ennyit az elfogadásról. Leírom az igazat magamról és nem elfogadás van, hanem azonnal lepontozás. Így legyen őszinte az ember. Bár hülye vagyok, ha azt hiszem, hogy az őszinteség erény a szemetekben, mert nektek csak a b..ikig jut el az elfogadás, mert az ma olyan menő. Az igazság már rég kiment a divatból.

Nem azért pontoztak le, mert őszinte vagy, hanem azért, mert hülyeséget írtál.

Úgy látom, kifejezetten homofóbokhoz címezted a kérdésedet, de tőlük szerintem erre nem fogsz választ kapni, mivel ők nem tartják magukat homofóbnak, szerintük ők a "normálisak", és aki elfogadja a sajátjától eltérő szexuális irányultságokat, az abberált és abnormális gondolkodású ember. A "homofób" szót a homofóbok sértőnek tartják. Tehát nem igazán van olyan ember, aki büszkén verné a mellét, hogy ő bizony vérbeli homofób.

Szerintem egyáltalán nem. Az egész családom homofób, én mégis elfogadok mindenkit:)

A homofóbia egészséges idegenkedés a természetellenestől. Légy toleráns, ne erőszakoskodj, ne vádaskodj, viseld a keresztedet, amit a sors rád mért.