Gyereknél nektek mennyire számít, hogy ki az anyja? (lejjebb kifejtve)

Én húgomat imádom annak ellenére, hogy az anyját ki nem állhatom, illetve csak ki nem állhattam, mert már nincs velünk. Féltestvérek vagyunk csak, apánk közös.

Bár gondolom ez nem teljesen ugyanaz, mint, hogy ha egy távoli rokon gyerekéről lenne szó.

Szerintem ez inkább csak kifogás.

Szerintem eleve nem szereti a gyerekeket, vagy más gyerekeit nem szereti, ha esetleg van neki.

Viszont ezt el kell tudni fogadni, hogy nem mindenki van oda a gyerekekért.

De gondolj bele, jobb is így. Ha a húgod meg az unokatestvéretek elkezdenének veszekedni a kislány előtt az szegény gyereknek se lenne jó.

Szerintem a legfontosabb a sztoriban, hogy a kislány rokonságában van olyan, aki szereti, szívesen tölt vele időt, szívesen játszik vele (pl. te, kérdező). Ha nem mindenki a rokonságból, azzal önmagában nincs baj.

Egyetértek 12-essel, szerintem is húgod úgy általában nem szereti a gyerekeket, ez a gyökere a viselkedésének.

Ettől függetlenül maga az elv szerintem marhaság. Kicsi gyereknél azért, mert egy gyerek alapvetően szeretetreméltó, és ha őhozzá kedvességgel, szeretettel viszonyulok, annak én leszek a legnagyobb nyertese, mert a gyerek tud a legőszintébben szeretni.

(Ez nem vonatkozik a összeférhetetlenné nevelt gyerekre, de ott őmiatta nem akarnék játszani, barátkozni vele.)

Nekem sok rokonom él(t) falun, és a húgod által mondott elv alapján időnként láttam haragot, gyűlölködést, de minimum távolságtartást családok között. Tehát azért voltak rossz véleménnyel X családról, mert 30-50 évvel ezelőtt az apja így meg úgy viselkedett az ő szüleivel. A szülők már egyik oldalon sem élnek, X család minden tagja kedves és jóindulatú ezzel a családdal. Ezek a gyűlölet-őrizgetések számomra undorítóak, és jelzem, épp a gyűlölködőnek ártanak egészségileg is! A kisfiamat is arra tanítom, hogy a haragot engedje el, ne őrizgesse, mert az neki árt. Generációkon keresztül őrizgetni pedig egészen biztos betegítő hatású.

Persze a kérdező nem haragról, gyűlöletről beszélt, csak arról, hogy "nem jön ki" egyik a másikkal, "nem kedvelik egymást, kicsit sem". De az ilyen megfogalmazás (és ilyen viselkedés) mögött általában őrizgetett sérelem, harag, gyűlölet van.

Nehéz kérdés. Szerintem számít, és nem csak azért, mert vérségi kapcsolatban áll a gyerek egy utált emberrel.

Saját példa: gyűlöletet és undort érzek a sógorom párja iránt, mert egy rosszindulatú, lekezelő, nyávogó hisztigép (nem sorolom a részleteket). Mégis úgy voltam vele, hogy a gyerekét próbálom nem utálni. De mit lehet csinálni, ha a gyerek egy az egyben az anyja nevelése, és ő is egy utálatos, kétszínű majommá válik?

A te esetedben szerintem békén kellene hagynod a húgodat, ne erőltesd rá amit nem akar.