Mégis ki dolga a házi munka? A nőé vagy a férfié? A lányé vagy a fiúé?

A házimunka elvileg közös.

De: ha valaki nem dolgozik, evidens, hogy az ő dolga. Ha valaki feleannyit dolgozik, mint a másik, evidens, hogy az ő dolga. Plusz ott van még a megbeszélés kérdése is: amiben megallapodnak.

Sok családban meg az az evidens, hogy az anya és a lanygyerek dolga, az apa meg a fiú gyerek meg ki van szolgálva.

Mi pl ugy állapodtunk meg a férjemmel, hogy én sem a hazimunka: idom is van rá és szeretem is csinálni. Ha nem így lenne, akkor közösen csinálnánk. A gyerekemnek nem kell házimunkát végeznie, ez alól egy kivétel van: a saját szobájat rendben kell tartania. Ehhez kérhet segítséget, amit meg is kap.

Nálatok az a baj, hogy a szüleid elgondolása más, mint a tiéd. Ha nekik így jó, akkor te nem tudsz mit csinálni.

Mindenkié. Az a baj ezzel, hogy sokan még ragaszkodnak a nő főz-takarít, férfi dolgozik világképhez, holott a világ marhára nem így néz már ki. Mióta a nők is ugyanúgy ledolgozzák a napi x órájukat, a fennmaradó résznek (házimunka, gyerek- és állatnevelés) is feleződnie kellett volna de valamiért nem történt meg. Valószínűleg az első ilyen újabb generációknak a szülei még a régi felosztás hívei voltak, a fiatalok meg vagy nem merték vagy nem akarták (főleg a férfiak, akikre munka után így semmi kötelesség nem várt) ezt felrúgni. Ahol pedig már elég nagyok ehhez a gyerekek, simán köztük is egyenlően kellene elosztani a munkát, nemtől függetlenül.

Ami a te szüleidet illeti, Kérdező, ők már így vesztek. A helyedben én megnézném, mennyi házimunka marad neked, és azt kettéosztanám, fele a tiéd, fele a tesódé. Ha őfelsége nem csinálja meg, akkor az a rész kimarad. Nehogy már te áldozd fel a szabadidődet amíg tesód csak elvan. Majd lesz belőle egy életképtelen óriáscsecsemő, bizonyára kapkodni fognak érte a nők...mellesleg ha apád felosztja a munkát férfi és női részre, mi a férfiak dolga, ők mit csinálnak otthon? Abban a munkában kell segítenie a tesódnak?

Az ő bajuk lesz ha egy életképtelen lusta pöcccsit nevelnek belőle mert a nyakukon marad. Mert egy normàlis nő se fog mellette megmaradni.

Te csinàld a magad részét, pl szobàd. Ilyenek.

Nàlunk 7-8 éves koromtól be voltam fogva a hàzimunkàra. Egy darabig nem is volt baj csak idővel marhàra meguntam hogy mindenki utàn én mosogatok el pl. El kellett kezdenem magamra főzni, mert hiàba mentem haza éhesen a suliból, anyàm nem csinàlt semmit. Nagyon ritkàn főzött.

Amint lehetett elmentem diàkmunkàra, amit kaptam, sajàt fazékra, tànyérra, evőeszközre költöttem, azzal jàrtam a konyhàba, magamra főztem, mosogattam. Majd vittem a szobàmba a cuccot. A sajàt szobàm is takarítottam, wct, kàdat magam utàn. A többi nem érdekelt. Mikor màr nem volt tiszta edényük, se tànyér, anyàm ràm szólt, hogy nincs tiszta cucc , mosogatni kéne, mondtam, hogy én a magam dolgai utàn elmosogattam, màs mocskàt nem fogom ,vakartam eleget helyettük is. Persze ment a fenyegetőzés hogy kidob, mondtam lelke rajta. A csalàdban mindenkinek van keze, dolgozzanak ők is. végre a nővérem is be lett fogva hogy csinàljon dolgokat, mert addig csak döglött. Se suli, se munkahely.

Hàla égnek ez màr a múlt. A férjemmel élek, közös a hàzimunka.:) 33/N Sose viselnék el olyat aki nem hajlandó kivenni a részét. Az egész gyerekkorom erről szólt.

Fúj de undorodom az ilyen családoktól... 🤮🤮🤮🤮🤮

És azoktól a nőktől, akik ehhez bólogatva asszisztálnak, és csinálnak magukból házi rabszolgát... Na de hogy a lányukból is... Arra már nem tudok mit mondani.

Nekem csak lányaim vannak, de ha fiam lenne, attól ugyanazt várnám el.

Saját maga után tartson rendet, a szobáját tartsa rendben (bár a 9 eves lányomnak gondot okoz ez is, na mind1, ez nem nemtől függ.)

Teregetni szoktam csak megkérni + max szemetet levinni.

Mondd meg nekik, hogy ez a XXI.század,ne nézzenek hülyének, majd csinálod, ha az öcséd is. Addig meg semmit...

(Attól, hogy anyád önkéntes rabszolga, neked nem kell beállni a sorba. Az enyém is az volt, mai napig ez a felfogása, én nagyon korán kinyilvánítottam, hogy ebből nem kérek...)

Jaj szegénykém, ismerős a helyzet. :/

Tesóm huszonéves korában tanulta meg, hogyan kell kávét főzni! 28 évesen rájött, hogy nem túl logikus sáros cipővel átmenni a frissen mosott padlón. Alap tisztelet hiányzik belőle a másik munkája iránt.

És ez főleg anyánk sara volt.

Nyugi, anyudék majd szembesülnek ezzel. Tesóm felnőttként képtelen alapdolgokat megcsinálni. Azaz meg tudná, csak hát inkább ugráltassuk anyát. Egy tini szintjén van agyilag, jaaaj nem termett a hűtőben tej, anyu hozzál! Brrrr.

Arról nem is beszélve, hogy a jelleme is borzalmas, mivel azt szokta meg, hogy érte van a világ.

Én felnőttként egyáltalán nem akarom tartani a kapcsolatot a testvéremmel.

Lehetséges, hogy nálatok is ez lesz, miközben a szüleitek kerekedő szemmel kérdezgetik maguktól: mit rontottam el?

Ha gondolod, írhatsz privátot.

Nálunk úgy volt mindig is, hogy apámnak nem kell csinálnia semmi házimunkát, hiszen ő keresi a pénzt (anyum is dolgozik, csak harmad annyit keres), így ő megérdemli anyám szerint, hogy ne kelljen még a tányérját se a konyhába vinni. Oké, egyszer-kétszer láttam apumat is házimunkázni, de általában a hűtőt nem bírja kinyitni, hogy megnézze, van-e vacsora.

És sajnos nálam is kicsit elcseszte. Én lány vagyok, de nem kellett házimunkát csinálnom, így lett az, hogy huszonéves koromban még egyszer sem indítottam be a mosógépet és nem vasaltam. Egy idő után azért rám szólt már anyám, hogy miért nem mosogattam el, vagy megkért, hogy porszívózzak. Nagyon későn alakult ki az, hogy magamtól legalább a szobámat rendbe tegyem... És szerintem ez a szülő hibája, mert nem úgy működik, hogy a gyerek elér egy bizonyos kort és magától rájön, hogy neki is részt kell vennie a házimunkában.

Nekem, ha lesz egy férjem, biztos vagyok benne, hogy ketten végezzük majd el a házimunkát. Ha gyerekem lesz, ők is besegítenek. Fiú is, lány is. Majd erre nevelem őket, hogy ne járjanak úgy, mint én, aki a krumplit is bénán pucolja, mert életében 3x kérték meg rá, hogy csinálja...