Milyen egy "állandósult harctéren" élni?

Ebbe nőttem fel egy harctér volt,kelett egy pszichoterapeuta h feldolgozzam,pl anyámák verekedős ciki válni nyittott házasságát, a molesztálásom apám meg anyám egyik szeretője által,be is költöztették az épp aktuális szeretőket,a folytonos részegséges orgiákat verekedéseket,az iskolai megalázásokat az otthoni dolgok miatt,az állando hányingert h mire érek megint haza ,ki üt épp kit engem mikor fognak.. Leléptem 18 és fél évesen,és igen az első éjszaka egy pályaudvaron volt de ott végre nyugalmaz éreztem. 200 kmre mentem egy böröndel annyi érdekelt h onnan el,minél messzebbre. Haveroknál voltam,munkászszállón. Minden munkát elvállaltam még a férfi melot is,két munka kivételével bármit bevállaltam,takaritás,kutyasétáltatás holapátolás ujsághordás,épitkezéseken is voltam,és közbe tanultam,belekeveredtem egy bántalmazos kapcsolatba talán a minta miatt,de volt erőm észbe kapni kilépni,csináltam az egyetemet,aztán a munkát,megismertem a férjem,keresett nekem szakembert a multat feldolgozni h ne mérgezzen,ma már egyenesbe jöttem mentőtiszt és gyermek osztályos főnövérke vagyok,imádom a munkám a férjem,és örülök h eltudtam jönni a pokolbol,mert v öngyilkos lettem volna v gyilkos,néha a dolgok mögé kell nézni h mi megy végbe ott ahol vki végső elkeseredésében belevágja a másikba a kést..

40N