Az élettársnak mennyire van köze szerintetek ahhoz, hogy a párja mennyire/mivel támogatja anyagilag az előző házasságból született gyerekét?

Egy 1+2 fél szobás panelprogramos lakásban élnek, ami az élettársé. Az említett szülőnek is van egy lakása, ami ki van adva albérletbe, abból bevételük van.

A szóban forgó pénz az ő szüleinek egy eladási folyamatban lévő kis ingatlanból származik, még nem kapta kézhez az ember se, de ezen megy a hiszti jelenleg.

Én a "gyerek" vagyok. Vagyis a gyereke, de már felnőtt vagyok, családom van, albérletben élünk jelenleg.

Az élettárs gyereke a másik szülőjétől már kapott egy lakást, ő abban él.

A hiszti azon megy, hogy a párom nem képes előteremteni egy lakást, hanem mástól várjuk a segítséget, miközben a szülőm ott lakik a nyakán, és ha nem lakhatna ott nála, akkor mindenki igen nagy $zarban lenne.

Olyan is szóba került, hogy akkor legyen az övék a pénz, mi meg beköltöznénk a lakásba, ami ki van adva jelenleg. De ezen is hisztizik.

Ami igazából zavar, hogy eddig totálisan ellenkezője volt a hozzáállása, hogy ő nekünk mennyire jót akar (ami durva, hogy nem csak a szemembe, hanem apámat is zaklatta, hogy mi az, hogy én nem kapok semmit.)

És egyik napról a másikra 180 fokos fordulat. Mintha féltékeny lenne.

Mentálisan beteg, otthon van, nem dolgozik, a volt férje tartja el. Erre én sosem szóltam egy szót sem, egészen addig, amíg be nem szólt nekem, hogy a párom miért ül itthon, menjen dolgozni, és akkor nem szorolunk apámra,mi az, hogy nem tud nekünk lakást biztosítani. Párom "itthon ül, nem dolgozik" => Időszakos munkái vannak, amivel szezonban bejön nagyobb bevétel, abból élünk, holt szezonban meg nincs munka, mint pl most. Én jelenleg gyesen vagyok, nyilvánvaló, hogy nem abból élünk meg, másfél éve fizetjük ezt az albérletet, gyerekek is vannak, nem másokból tartanak el, ő ezt gondolja. Tehát nem támaszkodtunk senkire, nem érzem, hogy rátartozik, mi miből élünk, mert megoldjuk. De annyink nincs, hogy saját lakást vegyünk. Így jött fel ez a dolog...

Apámat havonta "dobja ki", 2 nap múlva sír neki, hogy menjen vissza, mert szereti... Apám meg rohan, mert hát ő már öreg, hogy új nője legyen, inkább elvisel mindent.