Hogyan lehet egyedül élni? Amikor hazamész és üres a lakás.

27 éves vagyok és rádöbbentem, hogy nem tudok egyedül élni. És most hogy erre rájöttem, kicsit nagyobb rávilágitásom van a múltbeli hibáimra is.

Eddig világéletemben körbe voltam véve emberekkel otthon. Iskolás koromban a családommal, utána a kollégiumban szobatársakkal, ezután éveken át a barátommal. Tavaly szakitottunk és hazaköltöztem, de addigra otthon már csak anyám maradt és vele nemigen találkoztunk, alig beszéltünk és eléggé be is voltam fordulva, kicsit depressziós voltam. Most nemrég kiköltöztem külföldre, és újból van lakótársam, és szó szerint kivirágoztam, újból élvezem az életet. Ellenben ő nemsokára hazamegy, és teljesen egyedül kell élnem innentől.

És félek. Mert most a lakótársammal naponta váltunk pár mondatot, elmeséljük kivel mi történt aznap, ha valaki kicsit feldúlt kibeszéljük magunkból a problémákat. De ha egyedül élek nem lesz senki. Persze vannak haverok akikkel hetente többször találkozom, de akkor is ha hazamegyek üres a lakás...

Csak én vagyok ilyen gáz, hogy ezt igy élem meg? Úgy érzem emberek között kell lennem legalább olyankor amikor nem dolgozom (mert a melóhelyen tök egyedül vagyok, senki sem szól hozzám). Ti ezt hogy kezelitek?