Ti ismertek ilyen családot vagy embereket?

Mi boldogok vagyunk a párommal. Az ő szülei is boldogok.

Félreértés ne essék, bajaink nekünk is vannak, mint ahogy mindenkinek. Aki azt várja, hogy majd akkor lesz boldog, ha majd nem lesznek bajai, az valóban élete végéig boldogtalan marad.

A mi családunk is boldog. Vannak problémák természetesen (hol nincsenek?), de egyrészt meg tudjuk beszélni, közösen próbálunk megoldást találni. A gyerekekkel jó a viszonyunk, kölcsönös a bizalom. A legkisebb most nagyon kamasz, de még így is kezelhető és normálisan meg tudunk beszélni mindent. Persze, néha van veszekedés is, vannak feszültségek, amik előbb-utóbb előtörnek időnként, de általában ez nem tart sokáig és nem fajul el nagyon durván.

Hogy mi a titkunk? Talán a kommunikáció. Nem egymás háta mögött beszéljük ki a bajokat, nem idegenektől várunk "megváltást", hanem mi magunk beszéljük meg és teszünk róla/érte.

#9

Cáfolom. A párommal a reprodukciós funkciókon kívül nem igazán tartjuk fontosnak a nemi szerepek megkülönböztetését. Feladatok terén meg főleg nem. Simán cserélek kereket az autón, amíg a párom sütit süt (én vagyok a nő, ő meg férfi), és kifejezetten boldognak tartjuk magunkat. :)

Mindketten azt a feladatot látjuk el, amihez jobban értünk, amit jobban szeretünk, illetve a legtöbb dolgot eleve közösen csináljuk ha van rá lehetőségünk, ez a szemünkben kifejezetten nagyban hozzájárul a boldogságunkhoz. :D

Persze nem mondom, LEHETSÉGES úgy is boldognak lenni, ha valakik a hagyományos nemi szerepekben hisznek, és azokat követve élnek, de kb annyi az összefüggés, mintha azt mondanám, hogy a barna hajú emberek boldogok...