Anyukák, akik elváltak! Hogy tudtátok megtenni ezt a lépést? Annyira nehéz dönteni, hogy mi legyen!

50% tiéd a felelősség, hogy megromlott a házasságod. A válás helyett miért nem a közös megoldáson gondolkodsz?

Nem haboztam sokat, nem volt más megoldás. A férjem úgy döntött, hogy megcsal. Aztán szépen kiderült - ahogy ez lenni szokott - és tudtam, hogy azonnal lépnem kell. Én az a fajta ember vagyok, aki nem tudja megbocsátani a megcsalást. Onnantól az életünk folyamatos veszekedés, ordítozás lett volna, ami a gyerekeknek legalább ennyire rossz lett volna (1 fiunk és 1 lányunk van). A fiam akkor volt 5 éves, a kislány 3. Egy szép napon reggel miután elvittem a gyerekeket az oviba, elmentem beadni a válókeresetet. Napközben összecsomagoltam a cuccainkat és mire a férjem hazajött, már csak egy levél várta. Nem akartam, hogy megmagyarázza, hogy sírjon, úgysem tudott volna változtatni a döntésemen. Időközben elváltunk és eltelt 5 év. A volt férjemmel nagyon jó a kapcsolat, minden nyáron együtt visszük nyaralni a gyerekeket, de soha semmi pénzért nem kezdeném vele újra. Igazából a gyerekeket se osztottuk szét, közös a gyerekfelügyelet. Egy hetet nálam vannak, egy hetet az apjuknál (viszonylag közel lakunk egymáshoz). Életem egyik legjobb döntése volt. Lelkileg még nem vagyok teljesen túl ezen az egészen, azóta sem volt senkim, de nem is nagyon vágyom rá. A munkámban nagyon sikeres lettem, ez valamilyen szinten kárpótol. Összességében boldog vagyok. Talán egyedül a volt férjem nem boldog a családból, mivel a válásnál feleződtek a vagyontárgyak, már nem volt menő kocsi, nagy ház, így nem kellett a szeretőnek. Szóval végül két szék közül a pad alá esett. De nem bántam meg semmit. A volt párom csodálatos apa és ha újra kezdhetném, akkor is csak neki szülnék gyereket. Bár talán jobban odafigyeltem volna az árulkodó jelekre...

Az első semmit nem tud a házasságodról, se arról, hogyan romlott meg, de nagyon okosnak hiszi magát. nem ez volt a kérdés, könnyű ilyenekkel vagdalózni... Gondold át, milyen hatással lenne rád és a gyerekre, ha maradnál, és ha elválnál. Ha tudod, hogy már nincs más megoldás, akkor ne halogasd, sokszor jobb a gyereknek egy elvált szülőpár, mintha ölik egymást! Mérlegelni kell, és a gyereknek sem mindig az az érdeke, hogy a szülei minden áron együtt maradjanak. Legyenek kiegyensúlyozott, boldog szülei.

Vegyél egy kővel kirakott gyűrűt és vágd pofán! úgy h bedagadjon neki!!

Szia. Én egy éve élek külön a férjemtől és bár nagyon nehéz volt elhagyni és még utána is nagyon sokáig fájt, mégis ugy gondolom jó döntés volt. A kislányunk nagyon kicsi volt még 10 hónapos, de nem tudtam volna elviselni a gondolatot, hogy ugy nőjön fel ahogy akkoriban éltünk. A férjem ivott és egyre többet a kicsivel nem törődött és én nem tudtam ezt nézni nap mint nap. Nem azt mondom, hogy anyagilag könnyebb az életünk, de nyugodt légkörben, szeretetben élünk a szüleimnél. Ami engem mindig megnyugtat, látom a gyereken, hogy kiegyensúlyozott. Szerintem mindíg a gyerek az első az ő érdeke és ha látod, hogy nem lehet már a kapcsolaton javítani, akkor lépj minél előbb.