Emberek, mi lehet ennek az orvosi szakra való felvételi történet hátterében?

Szóval tekerjük vissza az időt úgy egy 40 évvel.

Magyarországon vagyunk, és egy 18-19 éves lány elhatározza, hogy Szegeden szeretne orvosin tanulni. (Pontosabban sebész orvos szeretne lenni.)

Egészségügyi középiskolát végzett, végig kitünő volt mindenből, kiváló érettsegi, plusz szakérettségit is megszerezte.

Meghívják Szegedre szóbeli felvételire.

Amikor hazajön, azt mondta a szüleinek, hogy három lehetőséget ajánlottak neki továbbtanulásra:

Ápoló, Fogászat vagy Aneszteziológia, legalábbis elvileg ezt mondta a szülőknek.

Egyiket sem fogadta el, mert ,,neki szike kell."

Végülis ma szakápoló Magyarországon.

Na már most tudtommal a történet hibádzik és valaki hazudik.

Tudtommal már akkor is jelentkezni kellett és adott szakra kellett beadni a jelentkezést. Nem az, hogy a felvételi bizottság felajánl valamit.

Gondolom akkor is úgy volt az orvosi, hogy először egy 6 éves általanos képzésen kell részt venni és csak aztán lehetne szakosodni sebészorvosira (ami elvileg lenni akart). Továbbá az aneszteziológia önmagában nincs is, az is egy szakosodási opció a 6 éves képzés után. Tehát itt is sántít valahol a sztori.

Lehetséges lenne, hogy a lány leszerepelt a szóbeli felvéletin és hazudott a szülőknek? Pedig kitünő volt, ment neki a kémia, biológia, egészségügyis tárgyakat is tudta.

A szülei akkoriban (akik vasipari/gyári betanított munkások voltak) csak annyit mondtak, hogy: ,,nem mindegy, hogy miből van az a Dr.?" Azt mondták a lánynak, hogy: ,,Kell neked a f@s@zt szike..." (pffff)

Akkoriban a szülők nem is tudtak arról, hogy hogyan megy egy ilyen felvételi procedúra, csak beszóltak úgymond a lányuknak.

Szerintetek hol van a hiba a sztoriban?

Egyáltalán hogyan volt akkoriban a jelentkezési procedúra?