Emberek, mi lehet ennek az orvosi szakra való felvételi történet hátterében?

Nem vagyok orvostanhallgató, de megpróbálok segíteni.

Szóval, elsősorban is azt ajánlom, ha tudod, melyik egyetem, akkor nézz egy kicsit az egyetem után és a jelenlegi felvételi követelményeknek, jelenlegi tanulmányoknak, végzéseknek. Úgy már közelebb járnál.

Első olvasásra nekem mindkét fél sántít. Hallottam már olyat, hogy általánosságban valaki elvégzi az orvosit és közben eldönti, mire szakosodjon és arra szakosodik, tehát van ideje megnézni és dönteni, melyik áll közelebb hozzá. Ha ez a felállás, akkor ajánlották neki, az stimm. De ezt én is csak hallottam.

A másik, hogy eldöntötte, s, tegyük fel, hogy követelmény eldönteni. Akkor nem jó úton szerezte meg, vagy nem becsületesen. Az, hogy leszerepelt sincs kizárva, vagy pedig addig sem volt túl jó eredménye. Valahogy el kellett neki intézni, vagy el kellett önmagának intézni :D Mindegy hogyan .... :D

"Amikor hazajön, azt mondta a szüleinek, hogy három lehetőséget ajánlottak neki továbbtanulásra:

Ápoló, Fogászat vagy Aneszteziológia"

Nincsenek ilyen szakok!

Általános orvos szak van és fogorvos.

A kettő külön képzés, nem lehetett 40 éve mindkettőre jelentkezni.

Felvételiztél írásban is és szóban is 2 tantárgyból kell, hacsak nem vitt OKTV helyezettség miatt mentességet valamiből, majd a pontszámokat összesítve vagy elérted a ponthatárt, vagy nem.

Ha elérted, szeptembertől elkezdhetted AZT A SZAKOT, amire beadtad a jelentkezésedet, és ez csak 1 szak lehetett akkor.

Ápoló munkához nem orvosi diploma kell és nincs is ápoló képzés az orvosi egyetemen.

Aneszteziológus pedig egy SZAKorvosi szak, a képzésre pedig azután mehetsz, ha MEGVAN az általános orvosi diplomád!

Nekem az jutott eszembe, hogy talán lekéste a felvételit...

Akár amiatt, hogy a vonat késett, akár amiatt, hogy nem találta meg az egyetemet. Akkoriban nem volt okostelefon, térkép igen, de nem biztos, hogy volt nála. Lehet, hogy szégyellt útbaigazítást kérni.

Ezt csak azért írom, mert én is apámmal még 15 éves gyerekként mentem Szegedre, hogy ott nyelvvizsgázzak. (Tudom, hogy manapság egy 15 évest nem tartanak gyereknek, én azonban még nagyon az voltam akkor). Ez is még az internet, mobiltelefon előtti időkben történt. Térkép nem volt nálunk Szegedről, tán pénzünk se lett volna rá, hogy vegyünk. Kért apám útbaigazítást, de így is nehezen jutottunk el a vizsgaközpontig. Ha jól emlékszem, talán ez is egy egyetemi épületben volt. Késtünk is. Végül vizsgázhattam én is, meghallgattak a szóbelin, de már mindenki bement, túl volt rajta, mire mi odaértünk, az írásbeli az utána volt, arról nem késtünk el így.

Lehet, hogy vele is ilyesmi történt. Vagy rossz vonatra szállt, és emiatt késte le a felvételit. Aztán szégyellte, ami történt, inkább beadott egy sztorit a szüleinek - akik úgy sem tudják mi hogyan zajlik az ilyen helyeken -, hogy miért is nem lehet belőle sebész.

"Lehetséges lenne, hogy a lány leszerepelt a szóbeli felvéletin és hazudott a szülőknek? Pedig kitünő volt, ment neki a kémia, biológia, egészségügyis tárgyakat is tudta."

Erre csak azt tudom mondani, hogy az emberek olyan kis százaléka jutott be BÁRMILYEN egyetemre akkoriban, hogy ez a tudás ahhoz, hogy felvegyék orvosira, édeskevés.

Az osztályomból a legjobb tanuló lányt sem vették fel elsőre (Fazekas, az ország legerősebb iskolája 100 éve már), így az Egészségügyi Főiskolán kezdett, ahova külön felvételizett, és csak az ott szerzett tudással tudott bejutni 1 év múlva az orvosira.

Több osztálytársam is bukdácsolt, látom a neten, hogy van, aki 15 év alatt lett szakorvos érettségitől számolva úgy, hogy nem kellett dolgoznia a tanulmányai mellett. Tehát 9 évet 15 év alatt csináltak meg fazekasosok. Főleg olyanok, akii első generációs orvosok, tehát nem orvosdinasztiába születtek.

Nehéz! Emberileg, lelkileg is. Nagyon kevesek képesek rá, nem elég a jó fej meg az elhatározás, meg még a tanulási rutin sem mindezek mellé.

Lehet, hogy épp menstruált, és véres lett a nadrágja, szoknyája. Így meg nyilván nem akart odaállítani. Ez is azért jutott eszembe, mert velem is történt ilyen kamaszként... Nem egyszer, többször.

Akkoriban meg talán csak vatta volt, vagy ha volt is betét, nem olyan biztonságos, szivárgásmentes, tampon meg ha volt is, nem volt elterjedve.

Mire meg talált egy mosdót, ahol kiöblítette, kimosta egy kis szappannal a ruháját, majd megszáradt valamennyire, már addigra lehet, hogy annyi idő eltelt, hogy inkább el se ment gondolva, hogy már véget ért a felvételi.

Az orvosi egyetemes részhez nem értek, de ha a központban eldöntötték hogy valaki nem mehet egyetemre, akkor nem mehetett.

Volt régi családi ismerősünk, akinek a családját osztályelleneségnek kiáltották ki, és sosem mehetett egyetemre a szülei miatt, egész életében antikommunista volt emiatt.

Úgyhogy én bedobnán ezt is a lehetőségek közé, hogy meg sem hallgatták, vagy pedig a felvételi végén odabökték, hogy ez jó volt, de ne is próbálkozzon, a családja miatt nem fogják soha felvenni.