Igaz, hogy ha egy gyermek első 6 évében rossz dolgok történnek, az az egész életére hatással van?

De lehet általánosítani mert az emberek bizonyos funkciói ugyan azok. Mindenki levegőt lélegzik stb az emberek bizonyos dolgokban nem különböznek.Ilyen a személyiség fejlődés menete is.Mint ahogy egyszer megégeted magad örökre megjegyzed.Lehet hogy erre való későbbi reakciót megválaszthatod de az alapvető benyomást nem s fontos megjegyezni ez tudatalatti dolog ebből fakadóan a legtöbb ember ez képtelen is lenne meghatározni önmaga előtt.

A tudatos elme az igen parányi része a személyiségnek.

A legtöbb funkciót a tudatatlan irányítja.

Ha a jéghegy szimbólumot említjük, a tudatos a felső 10%, a tudatalatti az alsó 90%. Nem véletlen, hogy úgy tartják, hogy az egyetlen lehetőség, hogy megváltoztasd életed, ha megtanulod irányítani a tudatalatti elméd.

Most ez attól is függ hogy értelmezzük a kérdést a gyerek első pár éve mindképp meghatározó ha jó ha rossz bár ez a felhasítás is téves mert az emberi tudat terméke olyan h jó vagy rossz igazából nincs relatív fogalmak.

de érdemesebb hiteles források után kutatni és megérteni hogy a a személyiségnek mi a mozgató rugója az enneagram erre kitűnő és érthető leírást ad.Már ha az ember veszi a fáradságost s elovassa és értelmezi.Most ez olyan mint a gravitáció ha hiszek benne ha nem attól működik.

Egy korábbi ismeret, tapasztalat, amire az adott pillanatban valaki nem is gondol, de asszociatív kapcsolatban áll gondolkodása aktuális tárgyával, befolyásolhatja döntéseit, gondolatait. Hasonló hatása lehet bizonyos környezeti körülményeknek is, amelyek tudatosulás nélkül befolyásolhatják az adott személy cselekedeteit, gondolatait.[2]

A tudatalatti jelenségei a tudati tevékenységhez tartoznak, de olyan a háttérben zajló folyamatok, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a figyelem középpontjában álló jelenségek értelmezésében.[2]

A tudatos elmével szemben a tudatalatti soha nem alszik, soha nem pihen. Olyan létfunkciókat irányít, mint például a légzés és a szívverés szabályozása. Mindazt ami életünk során történik velünk, tárolja, amelyek hipnózis vagy önhipnózis során újra felidézhetők.[3]

Rengeteget számít ez az időszak, de természetesen nagyon nem mindegy, mennyire rosszak ezek a dolgok.

Extrém esetben pl. soha nem lesz rendesen működő jobb (?) agyféltekéje, mert kicsiként kirívóan ingerszegény környezetben élt. Ezt nem lehet kiheverni.

De csak mert van pl. egy válás, azt akár észre se veszi (a másik szülő valamelyes hiányát persze igen, de jó esetben ez nem okoz nagy fejlődésbeli problémát).

Érhetik akkora traumák az embert, akármilyen korban, hogy sosem felejti el vagy heveri ki teljesen. Kicsiként ezek még súlyosabbak lehetnek, de nem minden típusú problémánál, mivel a gyermek még máshogy áll a dolgokhoz. Afejlődését befolyásoló tényezőkre érzékeny, de egy rövidebb időszak az óvóhelyen lehet, hogy jóval kevésbé viseli meg, mint a szüleit, akik jobban felfogják a dolgokat s távolabb esnek az önfeledten játszó gyermektől.

Egy tartósan rossz kisgyermekkor az valószínűleg elég durva lehet, de itt is számít a gyermek személyisége s hogy milyen pozitív dolgok vannak az életében. De ha a konkrét fejlődését megakasztja valami, akkor nincs mit tenni, ebben hasonlóak vagyunk mi, emberek, ez olyan, hogy megfelelő vitaminbevitel nélkül hiányjelenségeink lesznek, kevés fehérje mellett pedig elsorvadnak az izmaink. Bizonyos szintig hasonlóan működik a testünk, a testünk fejlődése is, itt nincs mit tenni. De a lelki gondok feldolgozása már egyedibb, ahogy maguk a körülmények is. S ha meg is marad a rossz dolgok nyoma (ahogy a jóké is), nagy mértékben ki lehet heverni sok rosszat.

Igen. Kevesebb idő is elég lelki trauma kialakulására.

Az életére hatással lesz mindenképpen, lehet hogy tudat alatt marad és nemtudja, hogy x esemény y reakciót okozott. Lehet tudatosan pozitív döntéseket hoz.

pl.: Alkoholista, agresszív apuka.

- Felnőtt nőként próbál absztinens férfiakkal ismerkedni.

- Vagy ami gyakoribb: összejön egy ugyanolyan alja alakkal. És belekerül egy spirálba, amibe beleszül még 1-2 gyereket, aki felnőttként nagy eséllyel hasonló hibákba fog esni.

Szerintem ezt azért nehéz meghatározni, mert akivel 6 éves koráig szar dolgok történnek, azzal általában utána is. Ha rossz családban nevelkedik akkor 14-18-25 évesen is sérelmek fogják érni.

A lelki sérülés mint egy seb, folyamatosan fel tud szakadni és erősödhet is. Például valaki zárkózott lesz kisgyerekként, akkor zárkózott lesz fiatalon is, nehezen fog nyitni. Ebből kifolyólag sok negatív élmény fogja érni ami még inkább növeli az elszigetelődést.

Legnagyobb baj az, hogy gyakorlatilag mire eljut valaki oda, hogy tudatosan felismeri a enne lévő "hibákat", sérüléseket, addigra régen felnőtt ember lesz. Nem idejében lépnek, nem kap segítséget. A szülők is annyit mondanak, hogy "hát ilyen a gyerek" később meg "oldd meg magad".

Ezektől függetlenül az ember életútja elég hosszú és változatos, folyamatosan érnek minket jó és rossz hatások, folyamatosan változunk, fejlődünk vagy akár romolódunk a jelen, múlt és jövő(kép) által is.

Csak saját példámat nézve, mióta dolgozom, van pénzem, megélek kényelmesen, van hobbi, jövőképem. Így sokkal kevésbé nyomaszt a tudat, hogy szar gyerekkorom volt. Persze valahol ez is egyfajta reakció, hogy "kizárom" a múltat, és a jövő felé tekintve igyekszem élvezi a jelent. De ha valakinek nincs pénze, céljai, jövőképe, akkor sokkal inkább ragad benne a múltbéli gondokban is.

A saját példámat mondom bár ez ritka balkezes vagyok eredetileg ,átszoktattak jobb kézre ebből a későbbiekben hátrányos helyzetek tömkelege származott.

A romlott a mozgás koordinációm ügyetlen lettem ez a környezetből egy visszacsatolást indít kellemetlen érzelmi szituációkkal.A saját írásomat se tudtam olykor kiolvasni lassú is voltam.De anyám sietettet sokat stresszelt.

S szép lassan egy antiszociális személyiség alakúlt ki s ezt nem én akarom de ha sok ember van körülöttem szorongok. Egyszerűen elmennék az élethelyzetből de nem tehetem s megesz a stressz.Ez még abból adódik hogy anyám rámtelepedett kiskoromban.

Az eredménye az lett bár bizonyos nagyon tudok félni mai napig ha pl kártyával fizetek a boltba vagy beszélgetnem kell a semmiről idegesít meg az emberek többsége is zavar a szomszédot is kerülöm kelemtlen a szituáció.

Meg nem nagyon vannak érzéseim én az éhezők többségét Afrikában pl egyszerűen megölném a saját nyomorokat gerjesztik csak ezt ők nem érzékelik csak szenvednek vagy is érzem a szenvedést de ezt találom racionális megoldásnak. Nem egyszerű az élet a stresszt meg egyáltalán nem bírom de ebben a nyomorult országban mindenért baszakodni kell.

Igen!

Ismerőst fél évesen fogadták örökbe. Mióta ismerik nem volt sírós gyerek. Egyszer székenhintázás közben hanyatt esett és úgy beverte a fejét, hogy még annak is fájt aki látta.

Egy nyikhaj nem jött ki a torkán. Azt mondta úgy se érdekel senkit ha sír...

Születése után fél évig xartak rá amikor sírt. Ő nem emlékszik mi volt 3 vagy 6 éves kora előtt de ez benne van, ő se fogja fel miért de benne van.

Rendszeresen lop a családjától akik felnevelték, pedig rendes emberek. Egy pofont nem kapott tőlük soha, mindent megadtak neki, most is nagyon szeretik úgy is, hogy tudnak róla...

Szomszéd amikor várandós volt a gyerekkel hónapokig halálos fenyegetéseket kapott minden éjszaka.

A gyereke idegbeteg. Ha nem azt kapja amit követel akkor tör zúz. Ha kicsit csúnyán nézel rá elsírja magát és olyan hisztiket csap amiket én az életben senkitől még nem láttam...

A másik 2 gyereke teljesen nyugodt, normális. Miközben őket várta senki nem zaklatta azzal, hogy meg akarja ölni...

Még az is hatással van a gyerekre, amit az anyja él át amíg ő az anyaméhben van...