Szülők ti hogy vagytok ezzel?

Szia!:)

Szerintem ha alakul valami a lánnyal,akkor az mindenképpen jó!:)

A családod is örülni fog neki,ők csak a saját tapasztalatot mondják el!

Hallgasd meg őket nyugodtan,de ne miattuk ne legyen ebből semmi! Ha akarsz a lánnyal járni,akkor nyugodtan,szerintem nem fogják ellenezni!

Az idősekkel nem kell foglalkozni, mert őket anno biztos a szentlélek szállta meg a dunyha alatt... szánalmasok az öregek.

Fater érthető, mert nem akar csalódást a gyerekének, de ezzel félre is nevelhet, ha nem engedi megtapasztalni a hideget és meleg egyaránt.

Az ember a saját hibáiból tanul a legjobban.

hát csak egyszerűen mond azt,hogy mész ki a városba pl Ágival. és akkor apudnak le fog esni,hogy randira mést.

hidd el,örülni fog :]

16 évesen már elég érett az ember az első párkapcsolathoz. Az élet rendje az, hogy a fiatalok ismerkedjenek egymással, és szerelembe essenek. Ez ellen egyetlen szülő sem tehet semmit, és nem is szabad, hogy tegyen. Az sokkal nagyobb baj lenne, ha téged még 16 évesen egyáltalán nem érdekelnének a lányok.

Ha az ember kapcsolatba kezd, akkor megvan az esélye rá, hogy csalódás éri majd. Azonban nem szabad lemondani a boldogságról a csalódástól való félelem miatt! Az a kisbaba, amelyik soha nem indul el, az nem esik el, de nem is tanul meg járni! Ugyanez igaz az élet minden más dolgára is. Boldog csak úgy lehetsz, ha élsz, ha néha kockáztatsz, ha nem félsz. Ha már eleve meg sem adod magadnak az esélyt, akkor mindenről lemaradsz.

A hibák, a csalódások azért vannak, hogy tanuljunk belőlük. Apukád az ellenkezésével nem a csalódástól óv meg, hanem az első szerelem semmihez sem hasonlító élményétől foszt meg téged, persze nem tudatosan. A Némó nyomában c. mesében van egy nagyon jó mondat: "Ha nem engeded, hogy bármi történjen a fiaddal, akkor semmi sem történik vele. Az pedig rettentő unalmas..."

Kérdezd meg apukádat, hogy ha visszacsinálhatná, mit tenne másképpen 16 évesen? Lemondana arról a szerelemről, ami olyan mély nyomot hagyott benne, hogy még ma is emlékszik rá, csak hogy ne az legyen a vége, ami lett? Ugyan már!

A csalódás nem törvényszerű, de az élet rendjét nem lehet megmásítani. Ha apukád valaha az életben unokákat szeretne, akkor engednie kell, hogy élj! Mert egy darabig talán eltilthat a lányoktól, de egy nap arra ébred majd, hogy a természet rendje győzött, ő azonban addigra már elvesztette a fiát...

szia:) Szerintem mindenképp mond el, ha már úgy érzed, hogy alakul vmi, hogy megyek moziba, sétálni, fagyizni Sárikával:) Jobb ha tudnak róla, mivel az rosszabb, ha majd ők jönnek rá , vagy mástól hallják , persze ez nem rossz dolog, hogy ismerkedsz lányokkat, ez a csalódás dolog meg megérthető apukád részéről, de kivédeni nem lehet sehogy, csalódni fogsz az tuti az életben, lehet nem is egyszer, de lehet egyszer sem !

Próbáld megtalálni az arany középutat a szüleidnél, mert nem "szabad"mindent elmondani nekik, de a fontosabb dolgokat jó ha tudják, ha bármi "gond", probláma adódna azért úgy csináld rájuk mindig számíthatsz !

Ha meg már komoly a dolog a leányzóval, vidd haza és mutasd be, örülni fognak, hogy nem mindig az utcán lógtok és ez egy fajta bizalom is a szülők felé, de óvatosan a részletekkel !:)főleg ha ennyire féltenek, ne hagyd, hogy mindenbe beleszóljanak!