Nagyon szeretnék segíteni a férjemnek, mivel nem rég halt meg az öccse, de nem tudom, hogy mit tegyek?
Mindenki az írja, hogy megfolytom, de az az éjszaka csak egyetlen eset volt. Példaként írtam le. Arra gondoltam amikor azt írtam, hogy nincs itt a mindennapokba, hogy terhes vagyok, és ismerem a férjem, és tudom, hogy ott akarna lenni például akkor amikor kiderül, hogy kislányunk lesz vagy kisfiúnk, de nem akarok ezzel folyton a nyakára mászni, hogy jöjjön. Csak attól félek, hogy később sajnálni fogja, hogy lemaradt ezekről. És nem, nem arra gondolok, hogy minden vizsgálatra jöjjön, hanem például ami az előbb leírtam, mertvtudom hogy érdekelné. Most persze dekoncentrált, és szeretnék neki időt hagyni mindenre, csak nem tudom, hogy esetleg nem ártok e neki azzal, hogy teljesen hagyom. Amúgy pedig az átvirrasztott éjszaka, pedig olyan volt, hogy csak voltam neki. Nem szóltam egy szót sem, de szerintem nem en vagyok az egyetlen aki fent maradt volna, ha a férje ilyen állapotban van.
Rossz mert tehetetlenek érzem magam. Ha kéri ott vagyok neki, ha magánytvszeretne hagyom, de néha úgy érzem ez olyan kevés.
Nekem a férjem halt meg 6 hónapja mar....azt kell mondjam itt külső ember sokat nem tud tenni sajnos. Nekem ami pici "könnyítést" hozott az az amikor olyanokkal tudtam beszelgetni akik nagyon beleláttak a kapcsolatunkba, tudtak a betegségről, esetleg aki hasonló helyzetben van es szintén vigasztalásra szorul. A fiammal mai napig sìrunk (pedig neki csak nevelőapja volt), es nincs olyan nap hogy ne beszélnénk róla.
Csak az idő segit....az ember idővel megtanul együtt élni a fájdalommal, ami erős kötődés esetén sosem múlik...
1. EZT a tanácsot sürgösen felejtsd el: "Próbálj meg programokat szervezni - szinház, opera, vacsora, gyógyfürdő." Most éppen nem szórakozásra vágyik és ez az, amit egyáltalán nem tud elviselni!
2. A terhességgel ne konfrontáld a mindennapokban, a fontos idöpontokat (UH, gyerek neme) azonban említsd meg neki elötte pár nappal, hogy el tudja dönteni, ott akar-e lenni. Ha nem, akkor fogadd el a döntését.
3. Se a terhességgel, se mással ne "zaklasd", most nincs energiája ezekre, EGY megemlítés elég, de több tilos!
4. Semmit nem tudsz tenni, csak mellette lenni, ha igényli és megvárni, amíg az elsö nagy gyász lezajlik!
Válaszolók! Ti átgondoljátok, amiket leírtok? Meghalt a testvére, ami borzaszó! El sem tudom képzelni mit érezhet! DE: nem kell kiforgatni a válaszokat, senki sem azt írta a kérdezőnek, hogy dumaszínházba vigye meg vidámparkba! A párom édesapja fél eve halt meg. Beteg volt ő is, valamelyest “számítani” lehetett rá, mégis felfoghatatlan mind a mai napig. Távkapcsolatban éltünk akkor még, ha csak egy fél délutánra is tudtam leutazni a páromhoz, rohantam (hiába volt ez borzasztó idő meg pénz) mert SZÜKSÉGE volt rám. Gyászolt és megszakadt a szíve, de jól esett neki kicsit másról beszélni, vagy épp elmondani mi jár a fejében, pedig ő egy nagyon zárkózott ember. Mindenki máshogy gyászol. Nem biztos, hogy az a legjobb, ha egyedül hagyod, KÉRDEZD meg tőle, mi segítene jobban.
A másik: a haláleset és a gyermek születése NEM zárja ki egymást. Attól függetlenül, hogy a testvér meghalt, igenis normális dolog az, hogy a kérdező esetleg szeretné a párjával megtudni a baba nemét (és a párjának is ez a normális, úgy gondolom) ne “traktálja” a kérdező ilyen apró cseprő ügyekkel, hogy ultrahang meg baba, amikor gyászol? Ez milyen butaság? Ne traktálja a kérdező hülyesègekkel, legyen megértő na de a gyerek születése nem hiszem, hogy a zavaró tényezők között említendő. Hozzátenném: én sem vagyok anyatigris, rosszul vagyok az ilyen típusu nőktől. De a párom keresztbe lenyelne ha nem hívnám el a babaultrahangra, mert hagynám otthon gyászolni. Mindenki máshogy éli meg. De nehogy már ilyen “programokon” ne lehessen számítani rá!
Szia! Szerintem is jól csinálod. Legyél ott, ha valakivel beszélni szeretne, de fogadd el, hogy ezen kívül nem tudsz neki segíteni.
Viszont egy valamit nem értek, és nem kötözködni akarok, csak lehet, hogy közelebb visz a megértéséhez. Azt írod, hogy nem nagyon ismerted az öccsét. Ezek szerint akkor nem volt olyan szoros a kapcsolatuk (legalábbis az utolsó években)? De akkor miért hiányzik neki ennyire? Lehet, hogy utólag bánja, hogy nem töltöttek több időt együtt? Mert akkor lehet, hogy esetleg magát is “vádolja”.
Vedd meg neki ezt a könyvet, nekem ez segített, nagyon hasznos, a legjobb, amit ilyenkor tehetsz.
Kedves 18.-as!
A férjem vidéki, de már Pesten lakunk, viszont az öccse vidéken lakott. Jó kapcsolatuk volt, de az hogy másik városba laktak, azért megnehezítette a kapcsolattartást. Amikor pedig kórházba került, akkor szintén másik városba került az öccse. Amikor pedig tehette ment hozzá látogatóba, de az utolsó két hónapot az íntenzíven töltötte, ráadásul az utolsó hetekbe pedig mélyaltatásba volt. Nem volt lehetősége az utolsó hónapokba látni, és elbúcsúzni sem. Ez is nagyon megviselte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!