Hogy magyarázzam el a férjemnek, hogy szükségem van a pszichológusra?
Nemrég felkerestem egy pszichológust, többek között azért, mert a lányommal való kapcsolatom nem jó irányba halad.
A férjemnek is csak ennyit mondtam, azt gondoltam, nem fogja tovább feszegetni ezt a témát. Ő azt hitte, hogy 1-2 alkalom biztosan elég lesz, hiszen elmondom a problémáimat, a pszichológus majd elmondja a tutit, aztán mindenki megy a maga dolgára.
Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Nyilván nem csak a lányommal kapcsolatok problémáimat beszéljük meg, a házasságommal kapcsolatos félelmeimet is megosztom vele.
Erről viszont nem beszéltem a férjemnek, mert nem akartam konfliktust. Amit én problémának látok, azt ő nem, így szerinte nincs is probléma.
Én hosszabb távra terveztem a pszichológust, kéthetente 1x szeretnék menni, ami alkalmanként 8.000Ft-ot jelent. Jó volt elmondani a problémáimat egy teljesen kívülálló embernek, aki nem ítélkezik és nem elfogult. A tanácsaival jobban tudom kezelni a felmerülő gondokat és rávilágít a saját hibáimra.
A férjem viszont nem érti, hogy mi szükség van erre az egészre, alkalmanként ennyi pénzért. Én pedig nem látom ebből a kiutat. Most még nem szeretném neki elmondani, hogy a mi kettőnk kapcsolatáról is beszélek...
Teljesen tanácstalan vagyok, úgy érzem összecsapnak a fejem felett a hullámok. Míg a lányommal egyre jobb a kapcsolatom, a férjemmel egyre rosszabb.
Le kéne ülni megbeszélni a férjeddel a dolgokat.
Az kellemetlenebb lesz, ha hosszú idő után jön majd rá, hogy miért is jársz.
Gondolom, ez is problémád lehet, hogy nem mersz vele őszintén beszélni.
Tekintsétek ezt a közös jövőtökbe való befektetésnek.
Szerintem nagyon jó, hogy időben felismerted a problémát és akarsz változtatni.
Gondolom, a családi kasszához ketten járultok hozzá, úgyhogy nem lehet probléma, ha ki is veszel belőle.
Mi értelme pszichológushoz járnod, ha a családtagjaiddal nem mersz őszinte lenni?
Ha a házasságodban is gondok vannak, egyedül azt úgy sem tudod megoldani, mindenképpen be kell vonni a férjedet.
Míg a lányommal egyre jobb a kapcsolatom, a férjemmel egyre rosszabb.
Mert kidobsz heti 8 ezret, ahelyett hogy a ferjeddel beszelnel. Ilyen formaban nekem is szurna a szemem.
Jezusom, mennyire szerencsétlen ember vagy te.. egy idegen ember tanácsaira tamaszkodnal? Nincs annyi eszed, hogy magadtól rájöjj dolgokra?
Tökre megértem a férjed.
Hát szerintem meg elsősorban a férjeddel kellene a problémát tisztázni. Az nem okés, hogy pont vele nem akarsz erről beszélni.
Először kettesben próbáljátok meg megoldani, aztán ha nem megy, akkor lehet menni párterápiára.
Eddig az alkalomig mindig őszinte voltam hozzá. Már többször elmondtam neki a házasságunkkal kapcsolatos problémáimat, de a vége mindig veszekedés lett.
Szerintem túl sokat dolgozik, ha itthon van, akkor is vagy itthonról dolgozik, vagy tanul. Megbízhatatlan, sokszor nem lehet rá számítani. Ha megkérem, hogy valami fontos dolog miatt érjen haza időben, akkor bár megígéri, de legalább 1 órát késik a megbeszélt időponthoz képest. Mivel ő rengeteget dolgozik, ezért úgy érzem, hogy minden rám hárul. A gyereknevelés, háztartás, az ezekkel járó gondok. Én is dolgozok, de munka előtt-után még hozom-viszem a gyerekeket, főzök, takarítok, bevásárolok, játszok, beszélgetek... és magamra nincs időm... Ha szólok, hogy nekem ez sok, akkor megsértődik, mert szerinte igenis szokott segíteni. Igen, tényleg segít, de az, hogy hetente egyszer fát hasogat, vagy elmosogat, az azért az egész heti feladatokhoz képest semmi.
Már nagyon sokszor beszéltem vele ezekről a dolgokról, de soha semmi változás nem történt. Mindig azt mondja, hogy ő azért dolgozik ilyen sokat, hogy nekünk jó életet biztosítson. Ezért hálás is vagyok, de nekem leginkább rá van szükségem, nem pedig a fizetésére. Ennél jóval kevesebb pénzből is meg tudnánk élni.
Az előzmények miatt gondoltam azt, hogy nem szeretném elmondani neki. Hiszen ő nem látja a problémát, ezért nem is értené meg, hogy miért kell ezért pszichológushoz menni.
"Szívem van egy-két dolog a házasságunkban amitől félek, tudom, hogy neked nem probléma, de ha őszintén megbeszélnénk, az engem megnyugtatna, kérlek most figyelj rám..."
Én így kezdtem volna. Bármilyen kapcsolat alapja: kommunikáció egymással.
Ugyanez volt a gond az én házasságomban is. Rengeteget dolgozott a férjem, mellette bevállalta az egyetemet is, holott előtte komolyan elbeszélgettem vele, hogy én ezt már nem bírom a két gyerek és a saját munkám, na meg a háztartás mellett vállalni. Semmi foganatja nem volt, azt mondta, értünk dolgozik.
Csakhogy közben szépen elhidegültünk egymástól, mert soha nem volt semmilyen közös programunk, közös élményünk, minden a pénz körül forgott. Nálam már jelentkeztek a pszichés és testi tünetek is.
Amikor a szakadék szélére került a házasságunk, akkor már hajlandó volt párterápiára járni, de késő volt. Azóta elváltunk.
Nem tudom, hogyan lett volna megmenthető, mert az ő szeretetnyelve az volt, hogy minél több pénzt keressen és halálra dolgozza magát a családjáért, az enyém pedig a minőségi együtt töltött idő.
Talán ha előbb megyünk el terápiára, nem ég így ki a házasságunk, mert az biztos, hogy egy harmadik személy sokkal tisztábban lát mindent, ráadásul egy kívülálló szakemberre jobban hallgat az ember.
Szerintem legyél vele minél előbb őszinte, ez az egyetlen út.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!