Szerintetek egyenesbe lehet még hozni az életemet?

Sziasztok!

Azért ide írom, mert itt talán nem kamaszok adnak választ.

A problémám, hogy az itt és más fórumokon olvasottak alapján teljesen kétségbe estem. 27 vagyok. Anno 19 évesen rögtön felvettek álmaim egyetemének álomszakára. De két év után a saját betegségem, aztán a családi helyzet miatt félbe kellett hagynom.

25 évesen visszamentem. A tárgyaim nagy része elveszett, de úgy néz ki, másfél év múlva le tudok diplomázni (mérnök informatikus). Igen, csak hát 29 leszek. Itt sokan írják, hogy ilyen idősen már esélyem sem lesz elhelyezkedni.

Ezen kívül eddig nem voltam túl szerencsés férfiak terén. Volt egy kapcsolatom, de ő sosem szeretett, csak arra kellettem, hogy elmondhassa, nincs egyedül. Ezen kívül nincs tapasztalatom. Sokan azt is írják, hogy így, 30 felett majd esélyt sem fogok kapni. Most az egyetem az első, nem akarok másra koncentrálni. De azért egyedül sem akarok maradni.

A fentiekből következik a gyerek kérdés. Sosem akartam sajátot. 7 évesen már tudtam, hogy nem szeretem a gyerekeket. Azóta sem változott. Azon kívül ilyen háttérrel, a munkából sem eshetek ki, tehát ha akarnék, sem tudnám megoldani, pláne, hogy a világon senkim nem lesz, akire támaszkodhatnék, ha egyedül maradok egy gyerekkel. Ettől is félek, mert mi lesz, ha megbánom? Sokan mondják, hogy gyerek nélkül nulla vagyok.

De én így is annak érzem magam. Meg öregnek. Ahogy itt olvasgattam, elkönyveltem, hogy csőd vagyok és nem is lesz jobb.

Hogy lehet ebből kitörni? Már semminek nem látom értelmét. Ami eddig örömet okozott, most szürke lett. Minden nap, amikor nem keresek párt, lelkiismeretfurdalásom van.

Kérlek segítsetek!

egy nagyon kétségbe esett lány