Szerintetek is nem normális dolog, hogy én 2 évvel anyum halála után is úgy hagytam a szobáját, ahogy ő hagyta? Van még rajtam kívül valaki, aki ragaszkodna az eredetihez?

Annyit jelent,hogy lelkileg meg nem dolgoztad fel a gyászodat.Meglatod, hogy az idő ezt helyre fogja hozni.

Én példáuk ha az anyukamról beszélek, még 20 év után is elérzékenyülök, amit mások nem értenek meg, de az én lelkem nek ez a reakciója.

Szerintem vizsgáljuk meg a problémát egy másik szemszögből. Miért kéne tulajdonképp átrendezni a szobát? Talán nincs elég jól berendezve, nem praktikus, rendetlenség van? Esetleg vettetek oda egy szebb bútort?

Gyanítom h egyik sem. De akkor meg mégis miért kéne átrendezni? Csak azért, hogy ne emlékeztessen többé anyukádra? Azért h mindenáron elfelejtsük, mint egy rossz emléket? Szerintem éppen ez az, ami talán beteges.

Az élet megy tovább, de nem kell csak azért feledni a múltat, mert már elmúlt.

nem az állhat a háttérben esetleg, hogy a kedves nénike azért erőlteti, hogy azt , ami kell neki, elvigye ?!Sajnos sokan így gondolkodnak.

Amikor az egyik rokonom meghalt egyszerűen undorítónak tartottam, hogy közvetlenül a gyászszertartás után mindenki rávetette magát az elhunyt rokonom dolgaira, és még össze is vesztek, h kinek mi jár, és hogy ez-az kié legyen, holott igazából mindenkinek megvan mindene, tehát égető szűksége senkinek nem volt semmilyen bútorra stb...

Én erre tippelek, hogy majd akkor azt mondaná, hogy nah ez meg az akkor neked már úgysem kell itt, akkor ezt elviszem.Egyébként ha te így érzed helyesnek, akkor hagyd úgy a szobát, szerintem ez nem abnormális. Egyébként őszinte részvétem!

Véleményem szerint az nem baj, ha rögtön nem dobálod ki édesanyád holmijait, de ha úgy érzed, apró változtatásokat elkezdhetsz. Mindig csak egy-egy dolgot rendezz át vagy dobj ki, szépen lassan. Valakinek ez a módszer vált be.

Egyébként részvétem anyukád miatt!