Hogyan szoktátok "helyrehozni" ha megbántjátok az egyik közeli hozzátartozótokat?

Mit mondtál neki amivel megbántottad?

Én is sokszor voltam így.Én ugyan nem a mamámat bántottam meg(bár őt is,de csak hülyültem vele),hanem főként egyik 28 éves nő ismerősömet..én mindig odamentem,bocsánatot kértem,és elmagyaráztam,elmondtam neki,hogy ez csak egy hirtelen dühkitörés volt,ne is vegye figyelembe ezeket a hirtelen dühkitöréseimet,aztán pedig megöleltem:D

Nekem is van bajom azzal hogy hirtelen-haragú vagyok, általában igyekszek visszafogni magam jobban odafigyelek mit mondok. Velem és a nagymamámmal is történt már ilyen de szerintem a legjobb ha megbeszélitek a dolgot elmondod neki hogy sajnálod és elmondod hogy miért mondtad vagy hogy ha igazából nem úgy gondolod. Egyébként ahogy látom abból amit leírtál a nagymamád biztosan törődik veled szóval szerintem meg fog bocsátani bármit is mondasz legfeljebb bántani fogja hogy pont tőled hallotta de hidd el te vagy az ő kis unokája és ennyit valószínűleg elnéz vagy hogy is mondjam. Szerintem biztos megérti majd ha elmondod hogy ilyen vagy és mérgedben olyanokat is mondasz amit nem is gondoltál vagy akartál soha :)

Hidd el ki fogtok békülni és akár ez tis elmondhatod neki hogy hasonlítotok és hogy mit csinálsz másképp. Igaz mondjuk hogy a nagyik általában nem várják pont az unokájuktól hogy rosszat mondunk nekik :s de biztos hogy meg fogja érteni :)

Ha megbocsátott a nagymamád, akkor ne őrlődj rajta tovább, hidd el neki, hiszen a nagyik már csak ilyenek, nem tudnak haragudni az unokáikra. Ezt a hirtelen dühkitörést csak úgy tudod helyrehozni, ha elhatározod magadban, hogy nem lesz több ilyen, és törekszel is rá, hogy így legyen, tehát lehetőség szerint nem bántod meg többet a nagyidat. Igen, sajnos én is ilyen vagyok, mint Te, sokszor a Nagymamámmal is így viselkedtem, de nekem már nem maradt időm az utolsó megbántásomat jóvá tenni. :(

Nem beszélünk róla, 2 nap múlva elmúlik. Kb ennyi.