Anyósomtól félek, mert nagyon durván bántott, amugy meg semmibe vesz, utál, pedig nem tettem semmit. Mit tegyek?
5 éve vagyunk együtt a párommal, 2 éve házasok vagyunk, most 4 hónapos terhes vagyok. Az anyósa mindig is utált. Eleinte eltűrt, de aztán mindenben belémkötőtt, kötekedik velem, utál, leszól mindennek, stb. és egyszer bántott is. Persze csak akkor amikor a párom nincsen ott. Ha meg sírva mondom el a páromnak mit tett ő kiáll mellettem, de anyósa meg teljesen más hazugságot állít be neki, mintha tényleg az történt volna. Néha azért lebukik kicsit, azért a férjem nekem szokott hinni, de eleinte nem nagyon tudta eldönteni kinek van igaza.
A lgedurvább amit csinált ez volt:
Mikor elmondtuk neki, hogy terhes vagyok, reméltük kedvesebb lesz, vagy megértőbb. Bologatva fogadta, míg apósom vidáman gratulált és meg is hívott minket egy vacsorára, ennek tiszteletére (egyik barátjának vendéglőjébe), de az anyósom semmit nemszólt hozzám, de ugy nézett rám, mintha meg akarna ölni a szemével. Aztán a férjem meg az apja kimentek valamit megnézni a kocsin, én menni akartam velük, de valahogy mégis ott kellett maradnom az anyóssal. Erre amint hallótávolságon kivülre kerültek elkezdett velem üvölteni, leszólt mindennek, közölte, hogy a kis korcsomhoz hozzá sem fog nyúlni és a végén pofonvágott. Én elsírtam magam, mire azonnal mégjobban üvöltött velem, aztán közölte, hogy ha nemhagyom abba a sírást vagy ha egy szót is merek szólni erről a férjemnek akkor megöl és hozzá még fel is kapott egy konyhakést. Aztán mikor abbahagytam a sírást, közölte velem, hogyha megtartom a babát elintézi, hogy elvegyék tőlem. Mikor visszajöttek a férjemék, elkezdett ugy viselkedni, mintha bájcsevejt folytattunk volna, és elkezdett hirtelen a babagondozásról beszélni. Én meg bologatam, mert féltem, hogy bánt. A férjam persze kérdezte, hogy mi a baj, mert felltünt neki, hogy valami nem stimmel, de aztmondtam neki, hogy minden rendben. Hazafelé mondtam el neki a kocsiba, újra sírni kezdetem, a párom alig győzőtt vigasztalni.
Azóta nem találkoztunk vele, egyszer jött hozzánk (meghívta magát, szószerint közölte, hogy ő most meglátogat minket, nemérdekli hogy nemérünk rá, ezt kb. 5 percel az érkezése előtt) én sírva fakadtam, mert szószerint félek tőle. De nem tehettünk semmit, mert ha meg arról volt szó, hogy a párom beszél vele, hogy állítson magán, akkor újra rettegni kezdek, hogy bántani fog. UGy vészeltük túl, hogy áthívtuk egyik barátnőmet is, ő is ott volt és mi szinte külön dumáltunk, míg a párom az anyósommal. Szerencsére gyorsan elment.
Rettegek, hogy találkoznom kell vele és biztos vagyok benne, hogy közelébe sem engedem a babámnak, bármi is történik és ebben a párom is egyetért.
Mit tegyek?
27/N
Szerintem idegbeteg más nem jut eszembe, de én a sarkamra állnék ne hagyd magad, mert most nyeregben érzi magát.
Igenis védd meg magad ha kell, ne hagyd hogy terrorizáljon.
Már meg ne haragudj a kérdésért,de Te egy felnőtt épeszű ember vagy?Mert akkor elképzelhetetlennek tartom,hogy amit leírtál azt meg tudta veled csinálni.Én az első durva megnyilvánulásnál tisztáztam volna vele,hogy semmi közünk egymáshoz,takarodjon ki az életünkből.Arra meg,hogy megütött nem is tudok mit mondani,olyat bevertem volna neki,hogy azóta sem tért volna észhez.
Egyébként milyen férjed van neked,hogy ezt meg lehet tenni veletek?
Nem te vagy az oka, a hiba az ő készülékében van. Lehet, hogy képtele a szeretetre. Lehet, hogy még régről úgy tudja, hogy az anyós és meny között rossz viszonynak kell lenni. Lehet, hogy azt akarja kifejezni, hogy ő olyna tökéletes, hogy bárki kerüljön is a közelébe, annak el kell törpülni mellette. Ez néhány lehetséges eset. Bármi ehhez hasonló, vagy különböző is lehet, de ő a maga jól bevált fölényes beállását nem adja föl.
Viszont lehetsz te a fölülemelkedett mégis, mégpedig a szeretet módszerével. Legyél hozzá kedves. Mutasd ki a szeretetedet. Ha csúnyán válaszol, engedd el a füled mellett, ne hadj, hogy a lelkedbe fészket rakjon a harag. Legyél jó hozzá. Ha elutasít, akkor legközelebb megint. De azért az életedet ne áldozd be. Ne pitizzél neki, nem ezt akartam mondani. Csak úgy, a szeretet tudatában legyél jó, de a boldogságod legyen stabil. Úgy értem, ne függjön semmiféle külső eredetű elismeréstől. Ne függjön a boldogságod az anyóska kedvességétől. Te csak legyél jó, a többi nem a te dolgod. Az ilyen embert úgy nevezik: felülemelkedett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!