Miért tűri el annyi nő hogy bántalmazzák és megalázzák? Talán mert félnek segítséget kérni, vagy mert egyszerűen nincs elég erejük lépni valamit?

16.05 vagyok és én voltam a 05.47 is.

Láttam épp elég ilyen szituációt és láttam (bár kevés ) nőt aki be merte vállalni a váltást és lépett.

Pár év alatt szépen összeszedték magukat (volt aki 4 gyerekkel), akinek fizikai fenyegettsége volt az is teljesen új életet kezdhetett. Vannak akikkel még tartom a kapcsolatot.

Én akkor is azt mondom,hogy aki nem mer lépni, az megérdemli a sorsát.

Könnyen beszélnek egyesek. Van olyan helyzet, hogy félelemből vagy rászorulásból nem tud lépni a nő.

Elmondom a saját példám: boldogan éltünk, igaz tartósan beteg vagyok, de teljes életem volt mellette, megszületett a gyerekünk, szépen elvoltunk, aztán egyik napról a másikra elmart mellőlem mindenkit, családom előtte se volt rajta kívül, már barátaim se maradtak. Aztán jött a lelki terror, majd a fizikai is. Közben a gyerekemen is kijöttek a betegségem tünetei, és nem akartam lépni, mert egyedül nem tudnám viselni a terheket, nem az anyagit, de nem mindig vagyok úgy, h kezelésre vizsgálatra hordjam a gyerekem. Odáig fajult a dolog, hogy eldöntöttem mégis megpróbálom nélküle, elköltöztünk, de megtalált,és fél éve nem érti meg, h nem, itt dörömböl, ha sikerül neki bánt, zaklat. Mint előttem mondták, gyerekcipőben jár itt a távoltartási, stb. Nem tudok mit csinálni, rendőrség nem tud segíteni, pedig kértem, betegségünk miatt nem költözhetünk a kicsivel az erdőbe, és figyeltet, mindig tudja merre járunk. Igen én is vártam a változást, most rettegés az életem, tudok tenni valamit? Senki nem tud segíteni.