Miért tűri el annyi nő hogy bántalmazzák és megalázzák? Talán mert félnek segítséget kérni, vagy mert egyszerűen nincs elég erejük lépni valamit?

Nemrég volt hasonló kérdés, itt is találhatsz a kérdésedre esetleges válaszokat

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__eskuvo__9..

Én dolgoztam önkéntesként tanácsadó központban. Aztán abbahagytam, mert a legtöbb beszélgetés után kitéptem volna az összes hajamat tövestül.

Eljöttek nők segítséget kérni, de bármilyen javaslatra elmagyarázták, hogy az miért nem jó. Igazából egy dolgot akartak, "hogyan változtassam meg?"

A végén mindíg oda lukadtunk ki, hogy igazából az összes lehetőség közül amit eléjük tártunk, nekik az a legjobb, ha otthon maradnak és minden megy tovább ahogy eddig.

Egy idő után az ember rájön, hogy aki nem akarja hogy segítsenek neki, aki igazából nem akar változtatni, azzal nem lehet mit kezdeni.

És képzeljétek azért is lehet mert vannak akik tényleg lehetetlen helyzetben vannak. Fel is vázolnám:

Van egy agresszív, kiszámíthatatlan, iszákos férj, aki a válás halltán kapásból újból megpróbálná agyonverni a feleségét. Tegyük fel a feleség menekülne valahová, de a férj keresné őt, ez biztos. A válást minden lehetősége szerint megnehezítené, a közös ház eladását szintén. Mit tennétek? Megpróbálnátok csendesen elélni úgy hogy inkább nem is szóltok a férjetekhez vagy költöznétek albérletbe, és félnétek hogy bármikor rátok talál, és mindazt amiért dolgoztatok egész életetekben ott hagynátok a férjnek? Magyarországon a távoltartási végzés és hasonló dolgok még nagyon gyerekcipőben járnak.

költöznék albérletbe, a híd alá, bárhová. Lehet, hogy lesz 1-2 szar évem, de utána jó lesz.

Soha nem választanám a "szenvedjünk, mert nincs más választás" hülyeséget. Csak 1 életem van, azt nem fogom elpazarolni

Megnézném én a sok okost amikor a híd alá költözik. Beszélni könnyű, és persze veletek ez sosem történhet meg. A keresztanyámról írtam az előbb, értelmes asszony, ne ilyen Mónika-show-ba való nőt képzeljetek el. De ezzel én befejeztem. Én magam is tudom, hogy az első erőszakos cselekedet után le kell lépni. Minnél tovább tűrünk, annál nehezebb lépni. Mert nehéz lépni. De ezt úgyis csak az érti aki benne van. És nem azokra a naív nőkre gondolok akik meg akarják változtatni a férjüket.

Kicsit mélyebben gondoljatok bele, és ne ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek.