Kupis a családom mit lehet ez ellen tenni, pofám ég hogy lehet így vendéget behívni?

Nem gondolkodsz albérletbe költözésen, mert arra nemigen futja.

Akkor erre:

"Tervezem, hogy megcsináltatom a házat." hogyan lesz rávaló?

.

Mennyi idős vagy, hogy ez csak most böffen fel?

"Akkor erre:

"Tervezem, hogy megcsináltatom a házat." hogyan lesz rávaló?"

Pont úgy, hogy nem tapsolja el albérletre a pénzt, hanem félreteszi a felújításra.

Nekem is ilyenek a szüleim. Próbáltam otthon lakni, és rendbe hozni a lakást. Elkülönítettem az egyik szobának a felét magamnak, amit tisztán tartottam, de az alap hangulaton nem változtatott. Utcáról hozták fel napról napra a lomokat. Bármit kidobtam, hoztak új szerzeményeket. Kifesthettem a falakat, vagy bármi, nem becsülték meg, és újra minden koszos lett. Ők is a mosógépben tárolják a ruhákat, ágyban esznek. Nem veszik le az utcai cipőt, nem takarítanak, az ételt nem teszik hűtőbe, és savanyúan is megeszik. Penészesek a falak, az egyik csap nem működik kb 20 éve. Egymásra pakolnak 3 különböző szekrényt mindenhol, hogy a plafonig tudják teletenni az utcáról hozott szeméttel. Kiskorom óta próbáltam valami színvonalat teremteni, a párom is oda költözött, mert nem volt munkája és a szüleim rátelepedtek a mi életünkre is. Egyre jobban kezdtünk tönkremenni, de nem volt semmi pénzünk albérletre, mert én még tanultam. Ahogy befejeztem, külföldre költöztünk. 3 éve élünk itt végre úgy, ahogy akarunk, de még mindig érezzük az elmúlt évek nyomorát. Próbáltuk támogatni őket, de minthogyha csak a pénzt dobtuk volna ki az ablakon.

Megértem, hogy szereted azt a környéket, de a szüleid sajnos nem fognak megváltozni. Ha rendbe is tennéd a házat, hamar lelaknák.

Segíthetne, ha csak pár évre külföldre költöznél, hogy pénzt gyűjts a saját életedre. Persze ha van hozzá kedved és lehetőséged.