Ti mit tennétek ilyen esetben?

Édesanyám tavaly nyáron kapott stroke-ot, és fél oldalára lebénult. Több mint egy év telt el azóta, de a keze nem nagyon akar javulni. Szorítani tud, de a kiengedés az egyáltalán nem megy neki. Nagyjából el tudja már magát látni, de az öltözködésben, fürdetésben még segítséget igényel. Én vagyok vele most ápolásin. Így rám hárul a házi munka, az ápolás nagy része. Nem azzal van a probléma, hogy ápolni kell, mert már nagyjából ellátja magát, hanem a házi munkával. 24 éves vagyok, és nekem is vannak terveim az életre nézve. Ráadásul így hogy egyfolytában itthon vagyok az ismerkedés is háttérbe szorul. Úgy érzem, hogy lassan az egészségem látja kárát. Eddig úgy voltam vele, hogy jövőre új életet kezdek…de a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Ha én elmegyek, akkor ki fogja csinálni a házi munkát. Mert édesapám ellátja édesanyámat, ezzel nincs is gond, nagymamám, aki velünk él ő is besegít, de már nagyon idős, lassan őt is ápolni kell. Édesapám egy tojást sem tud megfőzni, öcsém úgy szint, házi munkában nem jeleskednek, ki fogja akkor csinálni, ha nem én? Ez a legfőbb probléma…Csak nem maradhatok itt 60 éves koromig?! Miközben elsuhan felettem az idő és úgy pergett le az életem, hogy mindig otthon voltam és ápoltam valakit és egyedül maradtam. Ti mit tennétek a helyemben? Hogy lehetne ezt valahogy orvosolni?