Azokhoz szólnèk akiknek nincs testvérük! Milyen volt gyerek ként és milyen felnött ként testvér nélkül?

Nekem egy féltesóm van akit huszonévesen ismertem meg, szóval a gyerekkorom egykeként telt. Igazából mindig is utáltam a gyerekeket és az volt a legnagyobb rémálmom hogy egyszer csak mellém is "hoznak" a szüleim egy másik gyereket (én mindig csak azt láttam, hogy ismerős gyerekekkel közölték a szülők hogy jön a tesó és egyszer csak ott volt az új gyerek). Elég szar gyerekkorom volt amúgy, a szüleim folyton balhéztak meg ütöttek is, de igazából ha jó lett volna sem vágytam volna tesóra. Az osztálytársaim is mindig panaszkodtak hogy nekik kell vigyázni rájuk meg hogy őket le se kakkantja a szülő mióta a kicsi megvan (mondjuk engem alapból le se kakkantottak). A másik hogy 12 éves koromig anyámmal aludtam egy ágyban mert nem volt külön ágyam sem, nemhogy szobám. Nem volt rendes ruhám, nem telt semmire. Igazából engem is a nagy semmire csináltak, fsza lett volna ezt megspékelni még 1-2 gyerekkel. Valószínűleg még középiskolába sem mehettem volna mert így is alig telt tankönyvre.

Nagyon jó volt, hogy nincs testvérem,(persze nem azért, mert így mindent csak én kaptam, mert eléggé nehéz életünk volt édesapám betegsége miatt), és most felnőtt koromban sem hiányzik. Igaz, hogy meglehetősen introvertált voltam már gyerekként is, és ez se nagyon változott a felnőttkorral.

Gyerekként mind1 volt, egyedül is remekül el voltam. Mivel anyám egyke volt, apám pedig nagyon késői gyerek, rokon gyerekek sem voltak a közelemben. Így, hogy apám már nincs, anyám is egyre nehezebben van el, ha ő sem lesz, akkor lényegében nem lesz élő rokonom. Persze ha így nézzük, a nagyszülők és a szülők házát is egyedül én öröklöm, de most egyedül én vagyok az akinek a két családi ház körül mindent meg kell csinálni, pedig a saját lakásomban is lenne mit.. (Ne gondoljon itt senki 20-40 milliós házakra!) Szóval nem fenékig tejfel ez sem, hiszen nincs más akire számíthatok. Szerencsére nagyon jó barátaim vannak, akik szinte kérés nélkül is segítenek.

Nagyon jól éreztem magam, és most felnőttként szintén.Nem éreztem, és most sem érzem soha egyedül magam. Gyermekként mindent megkaptam, szerettek a szüleim, mindenhova eljutottunk a családommal, nagy rokonságunk van, így korosztálybeli gyermekek mindig voltak mellettem. Ma jó barátaim vannak, és tündéri lányom, vejem, unokám, és ami a legfontosabb, nem csak én szeretek, de szeretve is érzem magam.