Van olyan rokonod aki megélte a 100 éves kort?

Dédim 97 éves.

Bár már elég rossz állapotban van, Alzheimeres, már anyukámat (aki ugye az ő unokája) sem ismeri már fel. Néha nagyimat is elfelejti. De azért remélem még pár évet eléldegél.

A nagyapám 102 évesen hunyt el. Az államosítások előtti időkben otthon dolgozott a saját gazdaságában. Apámhoz hasonlóan bot nélkül ment élete végéig és nagyon jó egészségi állapotban volt. Amíg tudott, minden évben gyalog ment ki Veszprém megyéből az ausztriai Máriacelli búcsúra. (Nem esik messze az alma a fájától mert én meg nyaranta kerékpáron megyek ki Bécsbe vagy nyugatabbra).

Apám sajnos viszontagságos időket élt át a Rákosi korszak idején, ezért ő csak 90 évig élt. Ő mondott nekem bölcsességet: Aki időt nyer az csatát nyer. Vagyis ha például otthon dolgozom, bármi legyen is az, akkor sok időm lesz a saját életemmel foglalkozni és lesz időm megoldani minden adódó problémát az életben. Milyen igaza lett.

Nekem az anyai nagymamám 98 éves volt mikor meghalt. az utólsó kb 10 évét már szinte végig ágyban tötlötte, szellemileg is szinte már teljesen leépült ekkorra. Nagy életbölcsességeket nem igazán mondott inkább csak mesélt sokat míg fiatalabb volt. a 2. világháborúról és az azt követő évekről. ugye ő azt átélte. egyébként egyszer belelapozott a törikönyvembe mikor ezt a 2. vh. utáni magyarországi időszakot tanultuk és egy-két résznél szinte sírt a nevetéstől. Na mindegy.

anyu keresztanyja még él most 88 éves és szellemileg totál fitt,egyáltalán nem feledékeny, keresztrejtvény fejtésben verhetetlen még most is, és ha ultiban vagy snapszerben le akarja győzni az ember hát fel kell kötni a gatyót, a tűbe a cérbát szemüveg nélkül elsőre befűzi, csak sajnos már egyre nehezebben mozog ő is bot nélkül már nem tud járni, illetve hosszabb távokat már nem tud sétálni se sajnos.

Dédimamám 104 évesen hunyt el 4 éve.

A két nagyobbik kislányomat még megismerhette, nagyon örült az ükunokáknak, a legidősebb (7 éves) emlékszik még rá, a másik kislányom nem, ő csak 1 éves volt, amikor elhunyt.

Nagyanyámékkal élt (a lányával, édesanyám szülei).

A látása és a hallása nem volt az igazi, csak bottal tudott járni (de a lagzimon viszont nagyon jól ropta :) ), de szellemileg ép volt.

Nagyon hiányzik, nem múlik el hét, hogy ne gondolnék rá. Mindig eszembe jut, hányszor vigyázott rám, a tesómra, unokatesóimra a nagyszüleimmel együtt, az isteni finom rétesei, amiket készített nekünk mindig, jött értünk suliba/oviba.