Volt már olyan rokonod, családtagod, aki kijelentette, hogy a lakásban tartott kutya miatt nem látogat meg titeket? Hogyan reagáltál illetve reagálnál ilyen helyzetben?
Mindketten rosszul reagáltatok, főleg te.
Kompromisszumról hallottál már?
Annyi lett volna a megoldás hogy nem bunkón letámadod, hanem szépen megkéred hogy mivel félsz a kutyáktól ezért legyen szíves abba a szobába nem beengedni őket amelyikben te vagy a néhány órás látogatásod alatt.
Én is imádom a kutyákat, de annak én sem vagyok a híve hogy kinti is meg benti is..szerintem vagy vagy, de ez mindenkinek ízlés dolga.
Szerintem kibírtál volna néhány órát a "koszos" kanapén és mivel van mosógép nyilván nem nehéz kitisztítani a ruhákat.
A nővéred helyében én már akkor sem engednélek be a házba ha bocsánatot kérsz. Ő elfogadott olyannak amilyen vagy, neked is el kell fogadnod az ő életét, őt.
A nővéred a saját házában azt csinál amit akar, ott neked kell alkalmazkodnod. Ha náluk a kutya bent van akkor bent van, nyilván nem fogja kirakni. Ha nem tetszik, nem mész, ez teljesen a te magánügyed.
Az hogy felhúzta magát és csúnya dolgot vágott a fejedhez, más kérdés, nem, nem volt helyes reakció, elég lett volna ha kulturáltan megmondja, hogy ez van ha nem tetszik, ne gyere.
fordított eset, és cicával.
anno két-három hete volt itt a cicám, nagyon félős (most is elbújik, ha valaki jön, pedig már három és fél éve itt van), akkor még tőlem is félt, és elbújt.
ismerősök nem jöttek be, mert itt a macska, és ők (vagyis a lány) félnek tőle. a macskától, aki mindenkitől rettegett, és mutatkozni nem mert senki előtt.
valahova mentünk, én épp valahonnan megérkeztem, és épp elkészült a kávém, mikor megérkeztek. mondom, ok, de itt a kávém, mondták, ok, idd meg. mondom, ok, gyertek be. nem, mert itt a macska, én menjek ki.
mondtam, én meg nem megyek ki, és rájuk csaptam az ajtót.
ja, és hozzáteszem, hogy a pár fiú tagja tesójáéknál három darab cica és egy kutya van, érdekes módon nekik nem mondják, hogy nem látogatunk meg, mert ott vannak a cicák.
1., Nincs ilyen rokonom, mi normális család vagyunk.
2., Ha mégis becsöppenne közénk egy ilyen, hát "fájó szívvel" de lemondanánk a társaságáról
Nem értem hogy milyen jogon várod el valakitől hogy a saját otthonában a te igényeid szerint szabja meg a családtagjai életét? Azok a kutyák ott élnek, családtagok, te pedig vendég vagy. Ki kellett volna bírj 1-2 órát a kutyás kanapén, már csak a nővéred iránti szeretetedből és tiszteletedből.
Arról pedig hogy ő elfogadott olyannak amilyen vagy olyan tulajdonságoddal, amiről nem tehetsz, hát mondanék valamit: a kutya se tehet róla hogy nem szereted! Az ő egyedüli vétke hogy az, ami és te ezt nem szereted. Na most akkor mennyivel vagy te jobb akit mindenki el kell fogadjon, te pedig nem fogadsz el másokat.
Szerencsére nekem nincs ilyen ember a családomban mint te vagy, de ha lenne én is inkább úgy döntenék hogy lemondanék a társaságodról.
"Ezután nagyon csúnyán megsértett, a fejemhez vágott egy olyan tulajdonságomat, amelyről nem tehetek, azt mondta, hogy „ő bezzeg elfogadott” olyannak, amilyen vagyok."
És ez miért sértés, ha szabad érdeklődnöm?
Az vagy, vagy nem az vagy? :D
Mindketten egyformán hibásak vagytok. Nekünk 3 kinti-benti kutyánk van, igaz ágyra-székre-kanapéra nem mehetnek fel, illetve van tiltott helyiség is. De ez mindenkinek a magánügye! Megkérhetted volna, hogy amíg ott vagy zárják el valahová a kutyákat viszont te még ráülhetsz a kanapéra amin előtted a kutya heverészett, semmi bajod nem lesz tőlle. Hazamész kimosod, illetve nem mész kiskosztümben hanem valami "játszós" ruhát veszel fel.
Ha ez a megoldás sem jó, akkor nem mész és ennyi. Ezért nem kellett volna a részéről semmit a fejedhez vágnia, bár nem voltunk ott, így nem tudjuk ki mit vágott kölcsösen a másik fejéhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!