Volt már olyan rokonod, családtagod, aki kijelentette, hogy a lakásban tartott kutya miatt nem látogat meg titeket? Hogyan reagáltál illetve reagálnál ilyen helyzetben?

Hát én ahogy írtam is, nem vagyok kutyás ember, nem vagyok egy hullámhosszon velük.

Van igazság abban, amit írsz 50-es, de az allergiát, meg a szimpla kényeskedő hisztit szerintem nem lehet egy kalap alá venni.

Én pl. tökre megérteném, ha emiatt nem jönnél hozzánk, mást nem tudok tenni, mert nekem nem lenne hova tenni a macskákat. Öcsémet is megértem, mindig igyekszem komfortosabbá, szőrmentessé tenni az ittlétét.

Na de ha nekem bárki idejön, hogy tegyem ki a macskáimat, mert neki nem tetszik hogy idebent vannak, akkor neki fogok ajtót mutatni. Az én házam, az én váram, ha a szobába "teszem" a macskákat, akkor a macskák a szobában vannak és punktum.

Ha szépen megkér, hogy találjunk ki valami megoldást, mert neki ez így nem kényelmes, akkor már rögtön más a helyzet. De kérdezőnél nem így történt.

Kérdező közölte, hogy márpedig ő nem teszi be oda a lábát, mert fuj koszos kutyák és legyenek eltakarítva őméltósága elől.

Amúgy a nővére érve nekem tök jogos. A kutyák kevesebb baktériumot tesznek a kanapéra, mint kérdező otthon, miután kihúzta az egyes testrészeit a párja hátsóbb régióiból, a nővére mégsem fujjozik, ha le kell ülni oda :D

Nagy baráti köröm van, férjem és családom. KUTYÁS VAGYOK, nagybetűkkel. Szóval nem kell a duma, hogy jaj a kutyásoknak nincsenek emberi kapcsolatai. Hogyne lennének? Olyannal viszont aki kifejezetten utálja a kutyákat, nem barátkozom. Ennyi.

Te meg utolsó előtti, ne játszd a mártírt mert tökre nem áll jól. Aki allergiás az abszolút más tészta.

51-es vagyok, egyébként is szörnyű a kényeskedő hiszti, teljesen mindegy, hogy kitől.

Én nő létemre is képes vagyok megküzdeni azzal a szörnyűséggel, hogy anyám kutyája egész nap hozzám dörgölőzik, ha lemegyek, pedig érzékeny az orrom és utána mindenemen érzem a kutyaszagot. Nem büdös, de én érzem. Még sosem kértem, hogy zárja el, de mégcsak az ebet se lököm el magamtól, legfeljebb rosszabb napjaimon kényszeresen mosom a kezem állandóan utána... de tudom, hogy ha lemegyek, az kutyával és kutyaszaggal jár. Ez van, ezt kell szeretni.

Érdekes, még sosem jutott eszembe kib.szatni anyámmal a saját háziállatát, de legközelebb megpróbálom, megnézem, hogy áll a feje :DD

Az nem volt szép dolog ,amit a nővéred a fejedhez vágott.

De nehogy már más házába kikérj magadnak valamit.

Ha nem tetszenek a kutyák ,akkor ne menj.

Nem hiszem el ,hogy ha megkérted volna NORMÁLISSAN ,akkor pár órára nem zárta volna el a kutyákat.

Nekünk két Amstaffunk van ,és igen ,családtagok. Kinti bentiek. És belehet jönni hozzánk ,csilli villi minden. Igaz az ágyra nem mehetnek fel.

Amugy meg sok állat többet ér sokszor ,mint sok ember.

Vannak barátaim mielött valaki evvel jönne.

n25

Nekem anno nővéremmel volt egy köröm, amikor megszületett az első gyerekük. A gyerek születése előtt 2 hónappal vettük magunkhoz a kutyusunkat, lakásban laktunk akkor még. Hozzáteszem mindig ügyelek a rendre, tisztaságra, főleg ha tudom, hogy baba, gyermek érkezik hozzánk, főleg olyan aki kúszik-mászik stb. A nővéremék több hónapig nem jöttek el hozzánk, mert hogy nálunk kutya van, és szőr is van a lakásban, de az nem számított, hogy akkor ők még az anyósáéknál laktak, ahol egy nem éppen szobatiszta kutya is volt, és előfordult, hogy a 70 éves szülők napokig nem vették észre, hogy valahova odapisilt bentre a kutya. A kutya ott felmászott az asztalra, stb, de képes volt minket leszólni. Nagy nehezen pár hónap után eljöttek hozzánk is egy fél órára, mikor mentek haza és öltöztette a gyereket, meglátott 1 !!!! szál szőrt a kanapé szélén, és felkapta a gyereket a kanapéról, hogy jaj, kutyaszőr!! Ő aztán le nem teszi oda a gyerekét! Utána nem hívtuk hozzánk többet őket, mert nagyon megbántott, most meg, hogy nagyobb a gyerek és már nem számít ha esetleg lát 1-2 szál szőrt, az a bajuk, hogy a kutya fél a gyerektől, és ugatja néha, meg nem tudnak szépen eljtászani. Persze, mert 5 éves a kislány, és évente jó ha 2x látja maximum 2 órára...

Összességében úgy vagyok vele, hogy akinek nem tetszik, hogy kutyánk van, akkor ne is jöjjön hozzánk, senki kedvéért nem vagyok hajlandó bezárni/kizárni, főleg, hogy nem putriba jön az illető, meg nem kutyaszőr halmon ül. Nyilván vannak időszakok amikor jobban hullik a kutya szőre, és volt már olyan, hogy megsimogatta valaki és rögtön jött is ki szőr a kutyából azzal a lendülettel, de arra meg azt mondom, hogy nem kell estélyibe jönni, aztán nem probléma ha nettó 10 szál szőr van az ember ruháján....

52-es

Mielőtt másoknak beszólogatsz, tanulj meg légyszi szöveget értelmezni, mert ultra gáz, hogy itt adod ki a ki tudja miért benned felgyűlt feszültséget.

Csak, hogy kifejezetten számodra is érthető legyen:

1. Senki nem mondta, hogy a kutyásoknak nincsenek emberi kapcsolataik. Ezt hol olvastad?

2. Nem mártírkodtam, mert nincs rá szükségem. Ahol én lakom, oda nem teszi be kutya a lábát és kész. Aki szeretne, Tőlem simán tarthat kutyát házban, lakásban. Meglátogatom, Tőlem nem kell elzárni a kutyát. Sőt meg is simogatom és utána kezet mosok. Csak ne másszon a képembe, ha leülök valahova. Ez szerintem normális kérés.

3. Én csak arra hoztam fel egy extrém, ráadásul saját példát, hogy néhány ember a kutyát már emberek felé helyezi. Ennyi. Nem minden kutyás, hanem néhány. És általában pont az ilyen "értelmes", "nagybetűs kutyások" mint Te.... :):) Mert vannak ám "kisbetűs" kutyások is. Aki annak ellenére, hogy szeretik a kutyát, normálisan tudnak viselkedni/megnyilvánulni emberrel kutyával egyaránt. Ahogy válaszodból kitűnik, Neked ez nem megy:) Te kifejezetten jobban jársz, ha maradsz a kutyánál, aki nem nyilvánít ellenvélemény.

Csak, hogy kifejezetten a számodra is érthető legyen:

A válasz első fele egyáltalán nem neked szólt :)