Ha már nem is ismered, még a rokonod vagy már nem?
Ez inkább filozófiai kérdés, hisz azt én is tudom, hogy a rokoni kapcsolat örök. A kérdés oka ez : van két bátyám és egy apám , na meg egy anyám is ( ki hitte volna :D ). A bátyáimat lassan 10 éve nem láttam csak kb 3szor ez idő alatt és akkor is csak futólag. Amikor ők el hagyták az országot még tinédzserek voltak én pedig kis gyerek. Ők 30 én 20. Ez alatt a 10 év alatt el homályosodott a hiányuk és ha valamilyen információt is osztanak meg magukról egy közösségi oldalon, már valahogy nem érzem a köteléket, azt hogy Ő az az a személy hiányozna fontos lenne nekem. A bátyám hiányzik akit gyerekként elengedtem, a pajtás a testvér aki megvéd. De valahogyan már nem tudom össze kötni őt azzal akire emlékszem, mert az élet velejárójaként ő is meg változott ahogyan én is. Ez ugyanúgy igaz az apámra és az anyámra is, annyi különbséggel, hogy édesanyám személyisége a szemem előtt fordult ki önmagából úgy , hogy az számomra nem egyezik azzal akit anyámként ismerek.
Még annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy nagyon sokáig próbáltam kommunikálni velük, de valahogyan sosem találtunk témát, néha nosztalgiáztunk pár üzenetben és itt vége volt, mind a 4 esetben.
Ti voltatok már ilyen helyzetben? Érdemes még próbálkozni vagy egyszerűbb ha el engedem őket és nem foglalkozok ezzel többet? De az meg ellenkezik a család az első és legfontosabb dologgal amire mindig is tanítottak, de hogyan tartsam én ezt ha ők nem teszik?
Na , kb ez lenne a helyzet, kíváncsi vagyok a véleményetekre :)
Nem csak filozóiai kérdés, egyben nyelvi fejtörő is. De meoldottam.
Ha pedig nem ismersz valakit a családodból, nem jelenti azt, hogy nem lehet a rokonod. Lásd, hányan nem ismerik valamelyik szülőjét sem.
Nem teljesen értem a kérdést,hiába írtad le hosszan. Az, hogy elhidegültetek egymástól, semmit nem von le,nem is tesz hozzá a rokonsági fokhoz.
Ha arra gondolsz, hogy egyenesen kitörlöd őket az életedből és teljesen megszakítod a már lazává vált kapcsolatot, az elég erős lépés lenne a leírtak alapján.
Mi sem természetesebb,mint hogy idővel lazulnak a szálak a szülőkés gyerekek között,nem kell egymáson lógni a testvéreknek sem felnőttként, az öregség, betegség pedig szinte mindenkinek megváltoztatja a személyiségét, de attól még nem tagadja meg normális ember a rokonait.
Vér szerint rokon, neked attól még lehet idegen.
Van két félbátyám. Az egyiket soha nem láttam, egyszer találkoztunk, amikor kisbaba voltam, ő pedig 20 éves volt.
A másikkal elvoltam kicsiként, aztán megszakadt a kapcsolat.
S volt a hím felmenőm, akivel sokszor találkoztam, majd "kitagadtam".
Mindhárom teljesen idegen. Nem mondom, a srácokkal (oppá, a nagyobb 60 éves... úristen) szívesen elcsevegnék, velük semmi bajom (ők is megtakadták a közös felmenőnket), de bizonyára sosem fogok velük találkozni.
Viszonylag közeli vérrokon idegenek, ez van. Nem tudok mit tenni, olyan, mintha nem is lennének.
Viszont van még egy érdekes rokon, a nagynéném, akivel megszakadt a kapcsolat, amikor a vele élő édesanyja meghalt. Sok év után, anyám halálakor találkoztunk óta s azóta újra kommunikálunk s meg nem mondom, mennyit segít nekem, életmentő. Ez túl közeli rokonság (a féltestvérség, különböző anyától, egymástól távolnem annyira az), PLUSZ a résztvevő felek hozzáállása is megfelelő ahhoz, hogy ez a kapcsolat megmaradjon.
Személy szerint sosem befolyásolt a vérrokonság, attól még utálhatok valakit úgy, hogy ne érdekeljen, él-e, hal-e... Vannak extrém inkompatibilis emberek (nagynénémmel sincs sok közös téma, de rendes ember, az a fő) s nagyon utolsó aljanépek is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!