Követni az érzéseket? Melyik a jó irány?

Miiii vaaaaan??!!

Egy ideje beszélgetsz a sulis szerelmeddel, és felrúgsz miatta mindent? Egyáltalán találkoztatok? Voltatok együtt egy hetet is? Találkozott a gyerekeiddel?

Fogadok, hogy nem.

Ez így nagyon szép és jó, hogy elméletben kellesz neki te is, meg két idegen gyerek. De gyakorlatban mi van, ha nem működik? Akinek egy csepp esze van, az ilyen a bizonytalanra nem dobja fel az életét akkor se, ha már elvált. Te pont azért érzed ezt olyan csodás ötletnek, mert épp benne vagy egy xar hàzasságban, amiből menekülni akarsz. És mi lesz, ha pàr év után az is xar lesz?

A gyerekkori szerelmeket az idő megszépíti. Írni meg mindenki azt ír, amit akar.

Ha xar, akkor el kell válni, tovább kell lépni. Nincs azzal semmi baj.

De ne egy ilyen bizonytalan semmi kapcsolatba ugorj bele két gyerekkel!

Szerintem még ismerkedj vele, ha tudsz. Mert hullámvölgy bármikor bárkik között lehet, és az első tényleg az, hogy ezt meg kell oldani. Azt nem fejtetted ki, hogy mi történt, csak annyit mondtál, hogy már csak a gyerekek miatt vagytok együtt.

Ne vagj bele ilyen hirtelen, főleg ha itt van mindened, mert ha elmész és az sem működik, akkor máris két szék közé estél, ráadásul két gyerkőccel.

Elhiszem, hogy nehéz boldogtalanul tölteni a napokat, de a türelem megoldás lehet. Beszélj a mostani pároddal, hogy ő mit gondol, mert lehet ő is válna és akkor az egész történhetne “békességben” is, mert a gyerekeknek egyébként az lenne a legjobb.

Meg azért se cuccolj egyből 350km-re, mert ha az apuka is szereti a gyerekeket, és szeretné őket látogatni, ezt szinte lehetetlenné teszed a számára, ami sem neki sem a gyerekeknek nem jó.

"Boldog akarok lenni a gyerekeimmel egyutt."

Ha hiszed, ha nem, a férjed is ezt akarja. A másik férfi is, a másik feleség is. És persze a szegény, szüleiknek kiszolgáltatott gyerekek is.

Valami oknál fogva ez nem merül fel ezekben a zilált, vágyaik után loholó emberekben, hogy együtt férfi-nő-gyerekek legyenek boldogok. Talán meg kellene próbálni, figyelni a másikra, nem civódni, megbeszélni a problémákat, jóban-rosszban együtt lenni, együtt érezni a másikkal. És 40 körüli - ez már a kapuzárási pánik - már nem úgy élni, és loholni a vágyak után, mint egy 17 éves, akinek ezt még tanulni kell. Mit is? Hogy a vágyakat uralni kell, hogy nem elborult tudattal loholni utánuk- mert ez maga a szenvedés forrása.

Ezt a kérdést azelőtt kellett volna feltenned, mielőtt gyereket csináltál.

Ha boldog kapcsolatot akarsz, akkor tanulj meg alkalmazkodni, és ne veszekedj állandóan a férjeddel... rém egyszerű.