Most én vagyok rossz v. anyunak rossz a felfogása?

Már régóta el akarok költözni otthonról,de eddig hagytam h. anyu irányítson,de most már elég volt.Eddig a párommal éltem fél évig náluk laktam, és 1 éve ő lakik nálunk,de már nem érzi jól magát.Mi vidéken lakunk és így ingázni kell Pestre.Na ő pesti, szóval ehhez nincs hozzá szokva és látszik is rajta.Sokkal fáradtabb, idegesebb, hiányzik neki a nyüzsgés és a barátai.Az utazás több mint 2 órát elvesz a szabadidejéből.Mióta én is otthon vagyok én is idegesebb vagyok és depressziós, visszafogytam azt amit nagy nehezen felhíztam amikor a páromnál laktam.Most találtunk egy nagyon jó albérletet otthon megmondtam és persze apu csak engem féletett,le akart beszélni,de végül is ránkbízta.Anyu meg egyből azzal jött h. hát akkor majd megpróbál jobban sporolni és ha elvesztjük a házat a sok adosságból akkor max eladja és vesz egy kisebbet, mint ha rajtam múlna az h. ki tudja-e fizetni a több milliós tartozását.Amit eddig fizettem azt most nem használom(hisz villany, kaja, víz ezekre most nem kell költeni, szóval amit eddig fizettem neki azt most nem is használom..)Olyan rossz érzés, h. nem támogat, h. azt várja el tőlem h. egész életemben otthon lakjak és amit ő hiteleket fizet azt én fizessem ki legalább is segítsek,de a diákhitelemet is ő költi el, pedig már le akartam mondani, de nem engedte.Szóval ha vége a sulinak akkor fizethetem miatta a diákhitelemet is(többet mert már rég lemondhattam volna), ha nyugdíjas lesz akkor meg hiteleket.Így képtelenség saját életet kezdeni.A párom szülei mindenben támogatnak és örülnek h. össze tudunk költözni, még ha csak albérlet is,de otthon se tudnék jobban gyüjtögetni,mint így, szóval anyagilag ugyan ott lennék.Anyunak amit eddig fizettem azt használtam is, most meg nem fogom.Szóval nem értem.Persze azt mondja ha saját lakás lenne akkor az más,de mitől más(ebben a világban nehz saját lakást, házat venni), vagy be akar hozzánk költözni ha már nem tudja fizetni a hiteleket?Ki vagyok akadva teljesen.