Az gáz, ha a párom egyik szekrényében őrizgeti a volt féleségéről a képeket, és az esküvői fotókat?

Teljesen normális. Nekem is elvannak ezek téve. Nincs szem előtt mert már nem fontosak ezek az emberek, de a múltam részei emlékek kötődnek a képekhez.

A valóban szeretett ajándékokat is megtartottam, használom is. A szeretlek feliratos macira az érzelmek elmúlta után nem úgy tekintek, így nem is tárolgatom, de egy lakásomba illő, nekem nagyon tetsző dísztárgyat mondjuk nem dobok ki csak mert extől van.

En szeretem megtartani az ilyen emlekeket, meg a volt fiuimmal folytatott kamaszkori levelezeseim is megvannak egy dobozban valahol a regi szobamban.

Egyszer toroltem fenykepeket egy exemrol egy masik srac hisztije miatt, es nagyon megbantam, mert idokozben meghalt az ex aki a fenykepeken szerepelt, es igy mar felidezni is nehezen tudom az arcat :( Ugyhogy soha tobbet nem csinalok ilyet mas hulyesege miatt.

Baratomnak pl facebookon egy csak altala lathato albumban el van mentve az osszes kepe a volt baratnojevel. Szerintem nem szokta nezegetni, de nekem magatol mutatta meg. Engem ez nem zavar, hiszen hosszu evekig voltak egyutt, biztosan voltak nekik is jo elmenyeik, amire szivesen emlekezik. A multra butasag feltekenykedni.

Én is találtam már a férjem volt barátnőjéről képeket, levelezést, verseket. Ez utóbbit a férjem adta oda, hogy olvasgassak nyugodtan, hogy milyen lelkiállapotban volt akkoriban, ő már nem is emlékezett, miket írogatott bennük. Felfordult tőle a gyomrom, ekkor még megértő voltam és nem szóltam semmit, végül is az ő munkája, gondoltam, érdekes visszaolvasni neki, hogy akkoriban hogy gondolkodott.

A képeket költözésnél találtam, akkor a kérésemre eltávolította őket (évek után, amikor már jött a gyerek, egyébként ő se akart megszabadulni tőlük, és nagyon agresszív lett, amikor megmondtam neki, hogy engem zavar, hogy őrizgeti őket; hiába emlék, nekem is voltak előtte szerelmeim, és mégsem hordoztam magammal ezeket a cuccokat) a leveleket meg lomtalanítás során később, mert ő kért meg, hogy pakoljak el pár holmit. Nem szóltam róla, csak amikor el akarta sumákolni, és kigyűjtötte a fontos dolgokat. És még ő volt felháborodva, hogy mit turkálok az ő holmijában, pedig mindig azt mondja, hogy neki aztán nincsenek titkai előttem. (Tulajdonképpen miért is kellene a saját házunkban tabu fiókoknak lennie, ahova nem nézhetek be?)

Szóval annak is mennie kellett.

Ha akar, nézegethet képeket róla Facebookon, de az is biztos, hogy cd-n, pendriveon is találnék még "emlékeket" a lányról. Ez így nem zavar, csak ne legyen már kb. kiállítva a dolgozóban, mint egy oltáron a sok fotó, személyes tárgyak.

Főleg, hogy állítása szerint az egy borzalmas kapcsolat volt egy őrült nőszeméllyel, és mégis ragaszkodott hozzá évekig, és még most is, az emlékéhez. Ha már nem szereti, akkor bizonyítania kell valahogy.

Ez van. "Csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel."

Egyébként régen a lányok sem vihettek magukkal a házasságba a korábbi udvarlóiktól kapott ajándékaikat, nem tudom, ez egy férfitől miért olyan nagy kérés, bár múltkor volt egy kérdés ezzel kapcsolatban, a kérdező linkelt egy "tanulmányt", felmérést, ami bizonyította, hogy a pasik jobban ragaszkodnak a múlthoz, szóval nem egyedi eset.