Anyám képtelen a helyesírásra. Hogyan vehetném rá?
Édesanyád már ilyen marad, fogadd el és kész. Írod, 55 éves, tehát még - ha nem emelik a nyugdíjkorhatárt - jó 7-8 évig (a nőknek úgy tudom 62, csak a férfiaknak 65) dolgoznia kell, gondolom - ha nem követ el valami főbenjáró bűnt (pl. sikkasztás) - akkor addig már nem fogják kitenni az állásából sem, nyilván hat ott jó volt nekik (értsd: a cégnek és annak menedzsmentjének, vezetőségének), hogy így ír, akkor a következő 7-8 évre már jó lesz.
A Facebook posztjai meg a kutyát nem fogják érdekelni mindaddig, amíg nem azt a céget kritizálja bennük, ahonnan fizetést kap (lsd. nem kakilunk oda, ahonnan enni kapunk), vagy nem vall magáénak vállalhatatlan dolgokat (pl. hitleri tanokat,vagy nem istenít diktátorokat,stb.)
"a nőknek úgy tudom 62, csak a férfiaknak 65"
Rosszul tudod, 65 mindenkinek. Sok országban már 67.
Én olvastam egy tanulmánykötetet, amit a 90-es évek elején írtak Romániából áttelepült magyar gyerekekről, s aszerint azok a tanulók, akik Romániából települtek át, a helyesírásban rosszabbul teljesítenek, mint akik Magyarországon nevelkedtek. Ha Anyukád felnőtt korában került ide, nyilvánvalóan még nagyobb hátránnyal indul ezen a téren.
Ha már a romákat említetted, nekik eredetileg nem a magyar lenne az anyanyelvük, s emiatt használnak a saját nyelvükből jövevényszavakat, máshogy ragoznak, jelentésváltozással is használnak szavakat. Több generáció kell ahhoz, hogy a származásukból adódó efféle hátrányokat lefaragják. Ezért kevésbé sikeresek az iskolában is, mint a nem romák.
Egyébként nem bántásként, de tény, hogy a te írásodban is van kivetnivaló. Felhívom rá a figyelmedet, hogy tanulj belőle: NEM VAGYOK, NEM JÖN, NEM FOGJA TUDNI, MOST MÁR, RÁ TUDJAM VEZETNI. Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybe írjuk, ha az igekötő az ige után áll akkor külön, végül ha az igekötő és az ige között van egy szó, akkor mindet külön. A "nem" egy tagadószó itt, ezért nem írjuk egybe egyik szóval sem. Te pedig úgy használod, mintha igekötő lenne. A most és a már két határozószó, amelyeket sosem írunk egybe. Az utolsónál a rávezet az ige, a tud pedig egy segédige. Éppen ezért írjuk így: RÁ TUDJAM VEZETNI. Anyudnak már nem biztos, hogy fontos az írás 50 felett, viszont Téged 16 éves létedre még osztályoznak, úgyhogy Neked igen.
Az én nagypapám szlovák származású, és Ő is használ szlovák, orosz, lengyel, német és cigány eredetű szavakat is, pedig nem tud más nyelvet, mint a magyart. Tetszik, nem tetszik, a jövevényszavak beáramlanak a nyelvünkbe, még ha vannak is, akik nem örülnek ennek.
Nem kritizálok senkit, még a kérdezőt sem. A helyesírása olyan, amilyen.
De mivel kérdezted, akkor válaszolok: anyukád Romániában született, ha jól számolom, akkor te már bőven itt, Magyarországon.
Ha ennyi idő alatt ne tanult meg ragozni a magyar nyelvet, akkor már ezután sem fogja. Nem értem, ezt téged miért zavar annyira. Akkor írok pár példát:
A szennylapok újságírói olyan orbitális helyesírási hibákkal adnak ki a kezük közül cikkeket, hogy égnek áll a hajam, amikor olvasom.
Hagyd anyukádat békén, nem akarja megtanulni, akkor ne erőltesd.
Egy-két példa, amit sok magyar is eltéveszt nagy százalékban: a tüzijáték még mindig tűzijáték, a törölköző helyesen leírva törülköző, a muszály az muszáj, az egyenlőre az egyelőre. Lehetne bőven sorolni. Hagyd édesanyádat a helyesírással, te tanulj meg tényleg helyesen írni. Nekem például a földrajzi nevek, hidak leírása okoz gondot még mindig, pedig nem vagyok sokkal fiatalabb édesanyádnál.
Hmm, köszönöm ezt a sok értelmes választ, többet inkább nem teszek (remélem jól írtam, ha már ilyen apróságért járunk fel erre az oldalra) fel kérdést erre az oldalra, inkább megkérdezek valakit akiről úgy gondolom, hogy talán tudna segíteni. Mellesleg én tisztelem és szeretem anyámat, az, ahogy én ezt itt leírtam, és amilyen való életben.. sok a különbség.
És igen, ez engem zavar. Nagyon zavar. Mivel az én dolgaimba is belefúrja az orrát, ami engem nem zavar, joga van hozzá, ő az Anyám, néha olyanokat mond, amiket az ember meg sem ért, írásnál pedig, jaj...
Anyukám egyáltalán nem diszlexiás, ennek semmi köze a leírtakhoz.
Én igenis foglalkozok azzal, amit tud, és amihez ért, azt jól is csinálja, viszont ezt képtelen vagyok megérteni, hogy miért lenne nehéz néha rám is hallgatnia, és megfogadnia a tanácsaim amiket adok neki, írással/beszéddel kapcsolatban.
Engem nem érdekelnek, mégis hogyan írnak mások facen, engem a családom és személyem érdekel, két fajta értelmes ember van, aki következtet, és aki békésen otthagyja a nem kívánt személyt, nem érdekli. Nos, aki következtet, azt fogja levonni ezekből a posztokból, hogy ez egy nyomorult iskolázatlan, és ezzel engem is minősítve egy "ennek valyon milyen lehet a gyerek?" mondattal :) Köszi a sok segítséget.
A 15-ös válaszadónak üzenem: Igen, kisebb koromban nekem is ez volt a problémám, és szintúgy én töltöm neki ki a papírjait mai napig.
Te viszont legalább jófej voltál, pacsi :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!