Rossz ember vagyok, amiért képtelen vagyok kimenni a temetőbe? Mit tegyek?
Édesapám váratlanul elhunyt fél éve egy baleset után. Életem legkeményebb időszaka van mögöttem, persze, még nincs vége... a temetés óta egyetlen egyszer voltam Apu sírjánál, akkor is összeomlottam. Képtelen vagyok odamenni. A nővérem és az Édesanyám hetente mennek gyertyát gyújtani, folyton kapom, hogy én nem segítek virágültetésben stb... egyszerűen nem akarok odamenni. Úgy érzem, szörnyű ember vagyok, mert nem segítek és mert illene a lányaként mennem... nem "hiszek" különben abban, hogy Ő most ott van, és nekünk kötelességből kvázi látogatnunk kéne a holttestének a maradványait, feldíszíteni virágokkal...
Legfőként viszont az a gond, hogy lelkileg nagyon megterhelő számomra.
Most mit tegyek?
Ha úgyérzed hogy még nem vagy rá felkészülve hogy elmenj nyugodtan maradj otthon, ettől még nem leszel rossz ember.
Idővel biztos jobb lesz és majd ha feldolgoztad a történteket akkor majd elmész hozzá.
Részvétem :(
Először is fogadd őszinte részvétemet!
Nem kell kimenned a temetőbe. Lehet, hogy csak most nem vagy rá képes,lehet, hogy soha nem leszel. Nem számít. A gyász egyéni, az emlékezés pedig belül van.
Ne menj! Semmit nem számít.
Én anyukád és nővéred viselkedését tartom természetesnek és én is úgy tennék, ahogy ők. És én is rossz néven venném, ha a testvérem fél év alatt csak egyszer ment volna ki a temetőbe (nem azért, hogy nem segít virágot ültetni, hanem hogy nem jár ki édesapánk sírjához).
Ha téged ez ennyire megvisel, akkor ez már eltúlzott gyászreakció. Jó volna fölkeresned egy pszichológust, nemcsak azért, hogy családoddal ne legyen ebből konfliktusod, hanem magad miatt is.
Azért lelkileg, talán annyi erőt sikerül összeszedned, hogy apád után örökölt dolgokról, javakról képes leszel lemondani édesanyád és nővéred javára.
Elvégre édesapád után maradt javak is rendkívül nyomasztóan hathatnak rád, én egyenesen csodálkozom, hogy képes vagy abban a házban élni, amit többek között édesapád után maradt...
Egyáltalán, hogyan vagy képes ott élni, pihenni, aludni?
Én úgy vagyok vele, hogy engem kifejezetten megnyugtat, ha kimegyek a temetőbe. Attól, hogy meghalt, attól még én megyek időnként Anyuhoz, ha ő már nem is jön hozzám. A gondolat is jó, hogy megyek hozzá és mindig beszélek hozzá 4-5 mondatot, amitől én nagyon megkönnyebbülök. Megállok a sír mellett és köszönök és "mindent" elmondok ott neki halkan. Hogy nem hallja, az egy dolog, attól én még elmondom, milyen jó, vagy bántó dolgok történtek velem, és tudom, hogy ha élne, mire mit válaszolna.
Nem lehet, hogy esetleg valamiféle lelkiismeretfurdalásod van apukáddal szemben?
Mindenesetre keress fel egy pszichológust, mert így soha nem fogod tudni feldolgozni az elvesztését és hidd el, hogy nagyon sokat tudna neked segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!