Miért kellene a hozott gyerekkel máskép bánni?

Az élettársamnak (30 éves férfi) van egy fia (6), aki most nálunk van. Nekem is van két gyerkőcöm. (Igen, írtam már ide velük kapcsolatban)

Az anyja este felhívta. Aztán beszélni akart a párommal is, amivel ugyan semmi bajom nem lenne, de aztán nekiállt minket lehordani.

Megmondom őszintén, én kb 10 percre elvonultam a mi szobánkba, videókat néztem. Addig a párom és a 3 gyerek a nagyszobában voltak, a fia telefonált. Nem figyeltem oda, de aztán telefonnal bejött a párom és csak azt hallottam, ahogy vitáznak. A nő lehordott engem, hogy biztosan nem egyenlően bánok a gyerekekkel, csődöt mondtunk szülőként, ha nem tudunk leállítani két gyereket. Elvileg saját magukat ütötték a gyerekek és úram atyám, mekkora baj ez.

Meseolvasás közben aztán láttam mi ez a "magukat verik a gyerekek" dolog.

Van amikor az ember a fejéhez kap, hogy "jajj, de bolond vagyok". Pontosan ezt csinálja állandóan a gyerek is, az enyémek utánozzák. Engem ez nem zavar, hisz ha fáj neki, akkor úgyis abbahagyja.

Tehát rossz szülő vagyok? Kudarcot vallottam?

És miért bánnék máskép a fiával? Attól, hogy nem az enyém még nem lesz kevesebb, ő csak egy gyerek, aki nem tehet arról, hogy a szülei nem jöttek ki.

És nekem nem jár napi 10-15 perc, amíg nem figyelek rájuk, ha van rajtam kívül mégegy felnőtt, aki ott ül bent velük?

Hiába vagyok csak egy idegen, nem hiszem, hogy oka lenne engem bántani. Mit tettem én? Évekkel a kapcsolatuk megromlása után ismertem meg a barátomat, tehát ez sem lehet a baj.

Ha büntetek, egyformán mindenkit büntetek. Ha kiabálok, akkor csak a sajátjaimmal szoktam. Őt is etetem, kérhet a boltban, mint az enyémek (mindent nem, de megkapja, amit meg tudok venni), választhat a tv-ben műsort, tiszta ruhát kap, lefürdetem és játszok vele. Olvasok mesét, mindig hármat, mindenki választhat. Ha egyik kap, mindenki kap valamit. Az én gyerekeimnek is meg kell vele osztani mindent, így neki is osztozkodnia kell, ez igaz (mondjuk egy csomag cukorkán, egy chipsen vagy a játékokon).

Nincs itt, soha nem is beszéltünk, de mégis lehord, ellenem beszél. Azt mondja, nincs itt mindig az apja a gyerekkel, így nem is látja, ha bántom.

Csúnya vita lett köztük, aztán kinyomta a telefont a barátom.

Miért kell ez? Miért vagyok eleve rossz, ha nem ismer? Miért bánna az ember a hozott gyerekkel rosszul? Miért lenne kevesebb? És miért gondol eleve így rám? Olyan rosszul bánok vele?

A gyerek bántja az enyéimet, mégsem bántom, kiabálok vele és büntetem egész nap. Próbálom megbeszélni szépen. Nagyon elkeserítő, hogy ismeretlenül így lenéz.