Stabil párkapcsolat gyerekkel vagy nélküle?
Azt vettem észre a tágabb ismeretségi körömben, hogy azok a párok, akiknek nincsen gyerekük, sokkal megértőbbek egymással. Sokkal "fontosabbak" egymásnak és sokkal jobban is számíthatnak a másikra. Ellenben, azoknak akiknek született 1-2 gyerekük, szinte "leszarják" a másikat. Instabil kapcsolatot alkotnak, félre lépnek és egyebek.
Miért van ez? Mindenhol azt hallon vagy olvasom, hogy ha egy párnak gyereke születik, az megerősíti a kapcsolatot, feljebb emeli, szorosabbá teszi és hasonlókat.
A gyerekek rengeteg energiát, időt és megértést igényelnek. Ebből következve már sajnos egymásra kevesebb energiát, időt és megértést tudnak fordítani, főleg a gyerekek 1-4 éves koráig. Ha ezt az időszakot a kapcsolat túléli, úgy sokkal nagyobb az esélye, hogy még jó hosszú ideig együtt legyenek :) DE! Saját történet:
Én , mint 2 kisgyermekes apuka , egyébként is kicsi baráti körrel rendelkezek, az egyik régi haver-barát szintén családot alapított, a feleségem jóba lett az ő feleségével, majd egy napon ez a haver elkezdett dicsekedni milyen nővel csalja a feleségét (nem mellesleg ott is 2 gyermek van), ez volt az a pont amikor hányni tudtam volna az idegtől , mégis hogy tehet ilyet valaki? Ha nem jó neki a kapcsolat, váljon el, vagy rendezzék le , de ne titkolózzon, nekem meg dicsekedjen. Ezután volt még 1 kis családi partyféle amin még összeröffentünk, de az volt az utolsó. Már igyekszünk nem tartani velük a kapcsolatot,érthető okokból. Egy kis plusz: sosem voltam szerelmes a feleségembe (nem az a fajta ember vagyok) és ezt tudja is. Az én feleségem a legjobb barátom, társam, szeretőm nevezzük bárminek lényeg: mindig legyen az embernek tartása, tisztelje a párját (amennyiben méltó rá, mert ha nem akkor megette a fene), többször volt hogy rám mozdultak tőlem akár 10 évvel idősebb hölgyek, mikor tudták van párom-feleségem. Tudni kell nemet mondani, még munkahelyet is váltottam ennek okáért (ott voltak ezek az incidensek). Hosszúra sikeredett, sajnálom de ki kellett írnom magamból. Lényeg a tartás, a tisztelet és ne élj burokban lásd ha vége az egésznek. Mi is csiszolódtunk,sőt még mostanáig is de fel kell ismerni mikor kell abba hagyni.
Én pont fordítva látom.
A gyerek tényleg sok időt energiát türelmet felemészt, ezáltal több a súrlódás is.Viszont egy közös pont ami miatt a pár méginkább próbálja megoldani a felmerülő problémákat.Jó esetben.
Persze az már a másik véglet mikor egy rossz kapcsolatot csak a gyerek miatt akarnak még együtt tartani.
Nekem is tönkre ment a kapcsolatom a lányom születése után, a párom szart az egészre, rám hárult minden. Az anyja elkezdett bele pofani a gyerek nevelésbe.
A jelenlegi párommal tökéletes a kapcsolatunk.
N26
Jó kapcsolatot egy gyerek meg jobbá tesz, rosszat még nehezebbé.
Annyi, hogy ha gyerek is van, nem adják fel olyan könnyen hiszen a gyerekkel a kapcsolatból család lesz, tehát nagyobb a cél amiért küzdesz és nagyobb a vesztenivaló ha nem sikerül helyrehozni.
Egy kapcsolatban ha megunod a másikat, vagy nagy gáz van, akkor csak szakítasz. Gyerek mellett már plusz egy ember miatt kell megoldani a problémát.
Én nem így látom, ahogy te.
Annyi lehet benne, hogy akiknél nincs gyerek, könnyebben szakítanak, így amikor komolyabb gondok lesznek, amit nem tudnak/nem akarnak megoldani, akkor nem szenvednek még hosszú évekig egymás mellett, vagy akár örökre.
Akiknél van gyerek, azok nehezebben lépnek.
Egyébként én is úgy gondolom, hogy a jó kapcsolatot megerősíti, a rosszban pedig felerősödnek a rossz dolgok a gyerekvállalás után.
Szerintem a JÓ kapcsolatot csak szorosabbá teszi egy gyerek.
Ahol meg leeve rossz a kapcsolat, annál meg édesmindegy, előbb-utóbb amúgy is szétmennének, a gyerek csak "segíti", hogy meghozzák a döntést.
Én is azt tapasztaltam, hogy a gyerek inkább összekötő erő.
Nehezebb kilépni a házasságból így. Sokkal többet veszít az ember anyagilag is, érzelmileg meg pláne.
De ezt ne úgy értsd, hogy összeszorított foggal tűr az ember, mert elválni még rosszabb lenne, hanem pont, hogy konstruktívabban áll a kapcsolati problémákhoz, mert fontosabb, hogy megoldódjanak.
Arról nem is beszélve, hogy nagy összekötő erő, hogy mindketten szeretjük a gyerekeinket.
Nekem az is sokat számít, hogy a feleségemet jó anyának tartom, tehát respektálom őt ebben a feladatkörében. Ez egy kicsit tisztelet is, egy kicsit szeretet is.
Ha a gyerekekkel gond van (betegség), akkor a közös feladat köt össze minket. Ha a gyerekek vidámak, aranyosak, mindkettőnket jókedvre derítenek.
Azzal egyetértek, hogy vízválasztó a gyerek megszületése: a jó házasságot összébb kovácsolja, a rosszat megtépi.
És az is igaz, hogy a baba remek kibúvó a feleségnek, ha nem akar a férjével beszélgetni (napközben) vagy szexelni (éjjel). És az is tény, hogy erre a férj részéről elég tipikus reagálás a megcsalás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!