Anyám itthagy csakúgy egész hétvégére. Mit tegyek? Normális ez?
Építkezés van nálunk , ezért anyum nem akar itthon lenni. Nekem viszont erre az egész hétvégére vannak progijaim, ami miatt nem tudok énis elmenni.
Anyám most kitalálta, hogy nemérdekli, akkor lemegy egyedül, engem meg itthagy egyedül.
Apum vigyázna rám, de ő nem itt lakik, csak néha benézne, meg hozna kaját.
Tudni kell még rólam, hogy eléggé félős vagyok. Ez már szinte betegség. Van olyan, hogy nyugtatót kell bevennem elalvás előtt, emrt nem merek, nem tudok elaludni, még akkor se ha anyum is itthon van. Nagyon nagy lakásunk van, ami alapból félelmetes.
Ma csak este érek haza és sötétben be se merek majd úgy jönni a házba, hogy tudom, nincs itt senki, ráadásul nem tudom kinyitni az új ajtónkat sem. HOlnap meg átjön hozzám barátnőm, de őt meg haza kell kísérnem, mert más városban lakik és nemtudja a buszokat és emgintcsak este érek haza. Anuym meg csak késő éjszaka fog jönni, vasárnap.
Azt meg nem engedi, hogy másnál aludjak, mert akkor nem lesz senki a háznál és elviszik a drága építkezési alapanyagokat. (amit akkor is elvisznek ha én sírva, remegve ülök a szobám sarkában)
Már most rám jön a sírhatnék, és rettegek, ha eszembe jut, hogy egyedül leszek itthon.
De anyumnak meg nem merem, nem akarom elmondani, hogy félek(bár jól tudja -hiszen ő íratta fel-, hogy nyugtató kell néha az elalváshoz is.)
Ez normális? Ti így itthagynátok a gyereketeket? Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire?
MEgtiltotta, hogy más áthívjak, mert tönkretesszük a házat...Mindig ezzel jön, pedig sohasem egmyünk ki a szobámból, ha átjön valaki aludni.
Apumhoz nem mehetek aludni, mert anuymmla még mikor csak tervben voltam emgegyeztek, hogy én nem mehetek oda, ahol apum lakik.
Már felnőtt nem tud átjönni, apum meg nemalszik itt, mert ahol ő lakik, ott vannak lányai még, akikre vigyáznia kell, mert őket teljesen elkényezteti. (nekem sincs hiányom anyagiakban, csaképp szeretetben..:/)
Barátnőmet ma nem engedik, csak holnapra.
Beszélgeti erről nemnagyon tudok senkivel...barátnőim nemnagyon értik meg. VIgasztalnak meg minden, de háát őkis velem egykorúak és még énsem értem nagyon ami velem történik, nemhogy ők.
Ha meg apumnak kezdem mondai, midnig sírás a vége(ha el kell mondanom valakinek sírni kezdek, nemtudom miért) És apum meg akkor elhúz, azzal az indokkal, hogy " nem bírja nézni, ahogy sírok"
Nem kell szót fogadnod, apukád ugyan olyan szülőd, aludj nála. Csak van egy hálózsákjuk, vagy valamelyik lány mellett az ágyban, ketten alszatok.
Vagy verd ki a hisztit anyunál, és követeld, hogy jöjjön haza! Nem muszáj rettegned.
ha nem jön, tiltása ellenére is lehívhatod a barátnődet. Végül is, ha mindig szót fogadsz, miért ne hagyna otthon??
Menj apuddal! Kiabálj, hogy ne hagyjon itt! Nem baj, ha sírsz!
És nem muszáj mindig szót fogadni!
Vagy menj anyuddal! Akkor ki vigyáz az építőanyagra?
Ezt neki kell megoldani, nem neked. Te még gyerek vagy.
Nem lehet, hogy most csak duzzogsz, amiért nem az történt, amit te akartál?
Már ne haragudj, de az nem normális, hogy ennyire rettegjél és nem tudom elképzelni azt sem, hogy anyukád ennyire kegyetlen lenne. Nyilván a barátnőid nem értenek meg, mert ők sem szívesen hallgatják és nem is hiszik el ezt a sírást. Biztos, hogy több figyelemre lenne szükséged, de azt nem úgy fogod elérni, ha anyukádat szidod.
Apumnál nem akaroik aludni mert akkor hónapokig újra veszekednének. Azt meg nem akarom.
Elhívhatok valakit, de akkor anyám kiveri megint a hisztit és nemenged sehova egész nyáron...
Ha meg én hisztizek neki, akkor is csak üvölt velem, meg ha sírok akkor is.
Egyedül még c sak a nyugtatókat sem vehetem be, anyum nem engedi talán el is viszi megával őket, nehogy bevegyek párat, nem tudom mit csináljak...Egyszerűen reménytelen a helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!