Szerintetek normális, ha valakinek nincs bűntudata, hogy tönkretett két családot?

A nővérem összejött egy nős pasival, aki otthagyta a feleségét (mondjuk elég sok idő kellett hozzá, mire megtette). Édesanyám és én nem néztük jó szemmel a dolgot, márcsak azért sem, mert a pasi 25 évvel idősebb nála. A nővérem felnőtt, nyilván azt tesz, amit akar, de mint a rokonai, szerintem jogunk van véleményt formálni. Sok itthon a veszekedés miatta. Nem akarja otthagyni a pasit, pedig szinte semmit nem tud róla még mindig és nem is érdekli. Csaka szex köti össze őket, de őt ez sem zavarja. Nemrég megkérdeztem, hogy nincs-e bűntudata, amiért tönkretette a férfi családját (25 éves házasságról beszélünk, ahol 24 éves gyerek is van) és azt mondta, hogy nincs. Megkérdeztem, hogy mi lenne, ha ő lenne a feleség gelyében, mire azt mondta, hogy nincs a helyében. Persze, nincs, de attól még beleképzelhetné magát. Meg folyton azt mondja, hogy ne avatkozzunk az életébe. Próbáljuk megállni szó nélkül, de nem megy. Apakomplexusa van, ez jól látszik. Apa nélkül nőttünk fel. Míg meg nem ismerte ezt a pasit, voltak tervei az életben, de már csak az érdekli, hogy ágyba bújjon vele. Ha meg megkérdezem, hogy mi lesz, ha már a pasinak nem megy a szex, arra meg azt feleli, hogy de még megy. Picit sem gondol a jövőjére. És a legjobban az zavar, hogy nincs bűntudata. Meg az, hogy a munkahelyünkön is mindenki tudja és engem zaklatnak az emberek a kérdéseikkel, pedig semmi közük hozzá. De a tesóm azt mondja, hogy ne foglalkozzak velük. De hogy ne foglalkozzak a mindennapi kérdésekkel? Ha nem válaszolok semmit, akkor is kérdezgetnek, ha meg válaszolok, mindig próbálok hárítani, de mégsem hagyják abba. Kérdeztem a tesómtól, hogy bírná, ha őt kérdezgetnék az én magánéletemről, de arra is csak azt mondja, hogy de nem őt kérdezgetik, meg őt nem érdekli, hogy mit mondanak róla. Persze, mert nem neki mondják. Hogyan lehetne már észheztéríteni? Nyilván tiltani nem lehet, mert felnőtt ember, magától kell rájönnie, hogy hibázik, de hogyan?