Más is érzi azt elvált nöként, h az én házam az én váram?

Én érzek ilyesmit, de én nem lakom egyedül :)

Számomra fontos az otthon nyugalma és biztonsága. Ha akarom, olvasgatok a szobámban 5 órát. Ha akarok, elmegyek sétálni. Ha akarom, éjjel 2-kor metált hallgatok viszonylag hangosan. S ha nem akarok főzni, nem főzök :) (Sajna a főzés régi hobbim s enni úgyis kell, így amikor elegem van, akkor se marad ki, képtelen vagyok nem főzni.)

Ez nekem prímán összefér a párommal, aki tündéri és jelentősen emeli a ház otthonosságát, sokkal jobb, ha itt van.

Patak itt is van, annak végképp nincs köze semmihez, bár ha elémegyek a páromnak, akkor a patak csobogós részén találkozunk az erdőben, ahol nincs térerő...

Viszont azt nagyon szeretem, hogy több km-es körzetben szinte nincs is ember. Ha településen laknék, máris nem lenne ekkora nyugalom és mindig tiszta levegő.

Én 3 évig éltem így :)

Abszolút nem hiányzott az életembôl a férfi.

Szeretem a családomat, de ôszinte leszek: Az a 3 év volt életem legszebb és legnyugodtabb idôszaka. Ez a totális függetlenség. Azt csinálsz, amit akarsz, nem kell senkihez alkalmazkodni.

Amíg így jól érzed magad, ne változtass.

Felelem, "gyasz" ez az allapot. A komfortzonad ragad magaval,egyelore, mert sebzett vagy.

Kesobb, majd atalakul mindez, addig is egy kis haziallat is vigasztalhatna.

Elozo vagyok, tukrozodik a lelkiallapotodrol a szohasznalatod. Tegy magad kedvere, es gyogyulj! Rad fer.

Mecses, csoki, madarak, finom vacsorak, vasarolgatas, ez-az, aztan majd johet egy ismerkedes is ovatosabban.

#17. épp arra gondoltam, hogy elég szar kapcsolatod volt korában. ne erőltesd a dolgot, de ez tényleg egy burok.

Egyre nehezebben akarod elhagyni. Az meg nem biztos, hogy jó.