Más is érzi azt elvált nöként, h az én házam az én váram?

Természetes... én mondjuk a párommal kapcsolatban érzem ezt.

Örülök, ha hazaért, ha beszélgetünk, amikor reggel rám mosolyog, átölel, éjszka magához húz, és úgy alszunk tovább.

Mikor kiborít a kis trollkodásaival, megdicséri a főztöm, stb.

Ez az állapot az, hogy jól érzed magad az életedben.

Ha vágysz kapcsolatra, mint írod, keress olyan partnert, aki mellet ugyanígy biztonságban érzed magad, önmagad lehetsz és nem akar sem megváltoztatni, sem a bejárónőjévé tenni, sem manipulálni.

Ehhez nem kell nőnek lenni.

Mellesleg az igazi párod akkor találod meg, ha akkor érzed magad így, amikor ő is ott van. Nem csak addig, amíg jó a szex, hanem évek múlva is. De ezt a legtöbb ember sajnos sosem tapasztalja meg, mert eszük ágában sincs hűségesnek lenni, csak utólag jönnek rá. (Már aki.)

Ez az ellentmondás. Egyfelől a függetlenség, szabadság, ami nagyon fontos, másfelől a magány. Benne van az önzőségnek, alkalmazkodóképtelenségnek a veszélye, ha ez sokáig így marad, viszont nem lehet megjósolni a jövőt, lehet, hogy soha nem is lesz szükséged az alkalmazkodásra. Tulajdonképpen szerencsés vagy, hogy ezt már képes vagy pozitívumként megítélni, viszont az ember társas lény. De azt mondják a szakemberek, akkor vagy készen egy új párkapcsolatra, amikor önmagaddal már harmóniában vagy, és nálad most ez áll fenn.

Hasonló a helyzet özvegyként is.

Mennyi ideje vagy egyedül?

"Este kártyát vetek"

Az meg micsoda?