HOgyan barátkozzak össze a párom anyukájával?

Igen egy fiús anyukának nehéz megszokni,hogy a kisfia nem egyedül megy haza.Ugy érzi mintha elvették volna tőle a gyermekét. Hagyd egyedeül hazamenni többször.

Ha ő nem akar megszeretni, akkor nem fogod tudni sehogy se elérni nála. Szerintem próbáld meg elfogadni, és nem foglalkozni vele. Ezt dobta a gép, lehetne jobb is, rosszabb is, ez van - a rokonokat nem mi válogatjuk meg. Én nem mennék oda túl gyakran a helyedben, és akkor se rendeznék túl nagy dínom-dánomot, ha ő jön hozzám. Nem erőltetném a dolgot - az erőltetés a legtöbb emberből amúgy is ellenszenvet vált ki. Közömbösen viselkednék, eszem ágában sem lenne senkit rávenni arra (nemcsak anyóst, mást sem), hogy szeressen engem - azóta gondolom így, mióta olvastam egy könyvet arról, hogy mennyi fölösleges szenvedésnek tesszük ki magunkat azzal az irreális elvárással, hogy azt akarjuk, hogy mindenki (vagy legalábbis a környezetünkben lévő összes ember) szeressen minket. Ha spontánul nem megy, akkor ne menjen sehogy sem. Amúgy nekem is ilyen anyósom van, szóval nem azért írtam, mert nem értem a problémádat, hanem azért, mert szerintem azzal teszed a legjobbat saját magadnak, ha nem foglalkozol olyan dologgal, amin úgysem tudsz változtatni. Nem kell puszipajtásnak, legjobb barátnőnek lennetek, meg szeretnetek egymást, lényeg a közömbös, semleges kapcsolat (mint mondjuk egy szomszéddal). Sőt, egy ilyen rokoni viszonyban (anyós-meny) jobb a közömbösség mint a szeretet, mert a szeretet a körülmények változása során elég gyakran fordul gyűlöletbe - és akkor esetleg vissza fog élni azokkal a dolgokkal, amiket akkor osztottál meg vele, amikor még szeretted és megbíztál benne. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod emiatt, te normális vagy vele, ennél több nem várható el tőled. Érdekes a férfiak szinte soha nem paráznak azon, ha nem szeretik őket a párjuk szülei - ebben legalábbis érdemes példát venni róluk. Amúgy valószínűleg tényleg az előző házasságból származó gyerekkel lehet a gondja, csak a mama nem akarja bevallani, mert akkor ő tűnne fel rossz színben (gyerekellenes).

Hasonlókat tudok mondani, mint az előző hozzászóló. A szeretetet nem lehet kierőszakolni. Egyet tehetsz: szeresd a fiát, ne legyen oka panaszkodni rád! Legyél figyelmes:névnapján, születésnapján, már csak a fiatalságod okán is.Engedd el a párod néha egyedül,ha nem akar menni, akkor noszogasd!Bár inkább a lányok szoktak az anyjukkal sutyorogni a férj távollétében, de lehet, hogy anyósod kiváncsi a részletekre. Neveljétek szépen a gyermeket, és ha nincs mibe belekötni, akkor megbékél az anyós. Nem kell hajtanod a kebelbarátságra. Szerintem is jobb a tisztes 3 lépés távolság. A sors kiforogja, mikor lesz anyósodnak rád szüksége, s akkor viszont ne késlekedj!

14.08-ra gondoltam:)