Ti örülnétek neki?

Ideje párt találnod.

Amúgy megértem, senki nem szeret egy üres házba egyedül hazamenni. :)

Igen, van, aki nem bírja egyedül. Volt ilyen barátnőm... ő inkább haverokat hívott, ha egyedül volt épp az albérletében. Meg kell ezt is érteni.

Én a helyedben elmennék pszichológushoz, hátha tud segíteni abban, hogy ezt az érzést csillapítsa benned, vagy megtudja, miért érzed ennyire szarul magad.

Én amúgy örülnék neki, de azért, mert én mindig jól elvoltam egyedül.

Mi vettünk a 24 éves fiunknak egy lakást. Megyeszékhelyen, központban, mégis mindig ide jön haza hozzánk a kertvárosba.Mondjuk nem távolság, a két ingatlan között 4 km-er van. Nekünk ez tök jól esik. Persze ha van barátnő, vagy fiús buli, az a lakásában történik, de egyedül Ő sem szeret lenni.

Én megértem a kérdezőt.Barátokat kellene találni, vagy a munkahelyen, vagy máshol. Egy kutya sem rossz megoldás, oldja a magányt.

Örültem volna.

Egyrészt sose féltem egyedül lenni, se gyerekként, se tiniként, se felnőttként. Jól el tudom tölteni az egyedül töltött időt is. Nem attól magányos valaki, hogy ha éppen egyedül van.

Másrészt pont 18 éves korom körül kezdtem furának és nem jónak érezni azt, hogy a szülőkkel kell laknom. Nem azért, mert bármi gond lett volna velük, jóban vagyunk.

Egyébként meg egy 18 éves lánynak ne az anyukája legyen a fő társasága.