Jogosan utálták a szülők az első babát?

Egy nő úgy fog férjet, hogy teherbe esik, a gyermek megszületik. A szülők képtelenek szeretni. Az apa azért, mert kezdetektől ellene volt a házasságnak, hiszen előtte sem éltek jól. Kényszerből, tisztességből cselekedett, amikor házasodott.

A nő szülés utáni depresszióban szenvedett, ezt tetőzte az is, hogy apja halálos beteg, rákos lett. Kevés időt tudott a beteg apjával tölteni, akitől messzebb élt, hiszen ott volt a baba. A házassága is romlott. A nőnek nyűg lett a gyerek. Nem élvezte az anyaságot.

A nő apja meghalt, a gyászidőszakban is nyűg volt a gyerek,aki külsőre egyre jobban a férfi családjának vonásait örökölte már csecsemő korában is.

1 év múlva, de rossz házasságban megszületett a második baba, kislány ő is. A nő a gyászidőszakban belé kapaszkodott,s ráadásul a második baba külsőre az ő szüleire hasonlított már pici korában is.

A szülők az első gyereket a mai napig alázzák, megszégyenítik, ha rosszabb jegyet visz haza, becsmérlik, kegyetlenek vele. A borzalmas házasságuk okozta frusztráció mindig az első gyereken csapódik le. Általános iskolás. A 2. gyerek is általános iskolás, de őt nem bántják. Itt nem lehet kicsiről és nagyról beszélni, hiszen majdnem egyidősek.

Miért bántják mindig az első gyereket és a másodikat miért nem. Mindkettő jó természetű és kedves gyerek. Mi lesz ennek a vége?