Mindig kell a megbocsátás?
Van az a pont, amikor az ember azt érzi rokon ide vagy oda, de már nem akar "megbocsátani".
Azért az idézőjel, mert nem is terjesen megbocsátásról lenne szó, inkább kapcsolatról (nem szerelmi). Amikor rájön valaki, hogy sokkal jobb nélküle, mint vele. Boldogabbnak érzem magam, ha nem hallat magáról.
Nem fizikai bántalmazásról van szó, inkább úgy érzem a háttérből megaláztak és miattuk sok fontos (akkor úgy tűnt) embert vesztettem el magam körül.
Félre lehet ezt az érzést tenni? Nem túl rövid az élet, hogy ezt a küzdelmet is meg kelljen vívni?
Én távolodnék, ők a megbocsátásról és elengedésről beszélnek. De számomra az elengedés egyben jelentené a teljes elengedést nem csak a sok évnyi vitákét.
Nem látom értelmét újra és újra letjátszani ezt a meccset. Gyáva az aki belefásul, belefárad és inkább tovább áll? Megbeszélni nem lehet, már bebizonyosodott.
Igazából jól esett kiírni magamból, de ha valaki normális hangnemben válaszol rá megköszönöm.
A megbocsátás a sértettet tisztítja meg, nem a sértőt, azt szinte nem is érinti.
Jorge Luis Borges
"Én távolodnék, ők a megbocsátásról és elengedésről beszélnek." Nekik biztos kényelmes lenne. Már-már komikus mikor a bántalmazó kioktatja az áldozatot a megbocsájtás fontosságáról.
Nem, nem gyáva aki kilép egy ilyen helyzetből. Ne fecséreld az erőd ilyen haszontalan, céltalan játszmákra, az ilyen embertől meg kell szabadulni. És úgy próbálják beállítani hogy te vagy a rossz, mert nem örülsz a disznóságaiknak. Nem kell haraggal élni,, de nem szabad elfelejteni sem amit tettek, mert akkor újra eljátsszák majd veled.
Megbocsátás = Amnézia. -valakitől azt hallottam
Ne hordozd tovább magadban. Csak engedd el. Amíg hordozod magadban, addig tudja elvonni folyamatosan az energiáidat, ha eszedbe jut, mer őröl. Meg volt egy olyan, hogy volt két ember egyik szétszivatta a másikat, régen amikor iskolába jártak. És akkor abból, amelyik szétszivatta a másikat, abból egy idő után spirituális tanító lett; külön országban éltek, és egyszer újra találkoztak; és akkor kérdezte akit szétszivattak, hogy emlékszik-e rá; és asszem azt mondta, hogy emlékszik, és akkor kérdezte, hogy arra is emlékszik-e, hogy őt szétszivatta; és akkor azt mondta, hogy arra nem. És akkor akit szétszivattak, az úgy tök értetlenül nézett rá; és aki tanító lett és szétszivatta anno, azt mondta, hogy arra nem emlékszik, hogy szétszivatta volna; de arra igen, hogy már legalább 10 éve megbocsájtotta magának.
" mondta, hogy arra nem emlékszik, hogy szétszivatta volna; de arra igen, hogy már legalább 10 éve megbocsájtotta magának."
De jó neki. Kár hogy ezzel semmit sem tett jóvá, a másiknak meg pokol volt az élete.
A megbocsátás egyben elengedés is lehet.
Bocsáss meg neki, engedd el és többet ne foglalkozz vele!
Nem pontozok le senkit, mindenki zöld kezet kap!
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Tudták, hogy mit csinálnak, mert nem hirtelen döntés alapján ártottak.
És valószínű, hogy ők is 1 perc után megbocsátottak maguknak. Csakhogy nekem emiatt nehézségeim lettek.
Én el tudnám harag nélkül engedni, ha hagynák. Ha hosszabb idő eltelik úgy, hogy életjelet mutat magáról nekem eszembe sem jut. Persze vannak olyan szituációk, amikor bevillan, hogy na ez a nehézség is miatta van, de azon vagyok, hogy megoldjam és nem sírok, hogy mennyire kicsesztek velem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!