Szerintetek lehetséges úgy szeretni valakit, hogy közben félünk töle?

Magad írod le, hogy mit is érzel anyukád iránt: "maximálisan tisztelem, becsülöm az anyámat, felnézek rá". Ezek között nem szerepel, hogy szereted. Ezek a kifejezések pontosan a félelmedet tükrözik. És nem hiszem, hogy lehetne valakit szeretni, akitől fél az ember. Egyszerűen csak bűntudatod van, mert az embernek az anyját szeretnie KELL, ezt tartjuk normálisnak, s az átlagember, akit többé-kevésbé szerető/szerethető anya nevelt fel, fel sem tudja fogni az olyan eseteket, mint a tied, amikor már egyszerűen nem lehet szeretni az anyát.

Anyád, ha igazán felelősen viseltetett volna irántad, nem maradt volna az alkoholista férje mellett és nem hagyta volna magát annyira kikészíteni, hogy a tulajdon 3 éves gyerekével ordibáljon, hanem szedi a holmitokat és lelép veled. Ezért a tettéért lehetne csak igazán felnézni rá.

"Anyád, ha igazán felelosen viseltetett volna irántad, nem maradt volna az alkoholista férje mellett és nem hagyta volna magát annyira kikészíteni, hogy a tulajdon 3 éves gyerekével ordibáljon, hanem szedi a holmitokat és lelép veled. Ezért a tettéért lehetne csak igazán felnézni rá."

Ez itt a lényeg. Szeretheted anyádat és félhetsz is tőle egyben. Lehetett volna jobb anya is ezek alapján.