Melyik rosszabb? Egy feleséget egy hivatásossal megcsalni, vagy egy ismerkedés/randizás után szexelni?

Mondhat bárki bármit,de én azt gondolom,hogy szerintem hihetetlen az,hogy valaki 25-30 vagy több éves korában megházasodik és attól kjezdve soha senki mással nem szexel életében,csak azzal az egy emberrel.

Én jó ideje élek egyedül,a leghosszabb kapcsolatom is másfél évig tarott,amíg hű voltam,ezért nem tudom,hogy milyen lehet egy több évtizedes házasság.Jelen pillanatban azonban nem tudom elképzelni,hogy néha-néha,kizárólag a szex kedvéért ne tenném meg mással is.

Akkor először a szentfazék duma: a baj a megcsalással az, hogy ha a pasi akármilyen nővel szekszre megy az azt jelenti hogy a feleségével nem jó neki, az pedig előbb utóbb olyan konfliktushoz vezet ami akár válással is végződhet.

Nem tudom melyiket bocsátanám meg könnyebben... igen hivatásosnak előnye, hogy csakis azért kell neki mert p*na, viszont engem az annyira taszít nemtudom hogy birnék-e utána a férjemmel szexelni.

andizgatós pedig azért avarna nagyon, mert az már más hiányosságot is rejtene a házasságunkban.

Én azért nagyon kíváncsi lennék rá,hogy vajon az erkölcscsőszök tényleg olyan szentéletű emberek-e,mint amilyennek beállítják magukat. Tudomásul kellene venni,hogy emberek vagyunk,vágyakkal és szükségletekkel és időnként hibákkal is.

Én a magam részéről ,mondjon bárki bármit,óriási baromságnak tartom,ha valaki képes egy akár több évtitedes házasságot is felrúgni egyetlen félrelépés miatt.

Újabb szentfazék ír. Ja, bocs, nem, csak van gerincem.

Egyik se megbocsátható számomra, és mindkettő fájna.

Én olyan típusú nő vagyok, aki az egész életét le tudná élni egy normális kapcsolatban, és nem vágyik más férfi nemiszervére, szerelmére. Igen, vannak szükségleteim, de nem egy állat vagyok, hogy ott és akkor rögtön magamra kapok bárkit, csakhogy nekem jó legyen, leszarva minden következményt a másik fél részéről. Ahol minden megvan, ott nem lesz félrelépés. Plusz, ha nem szeretem a párom, akkor szakítok, nekem se jó, neki se jó, nincs értelme együtt lenni.

Én szentlelkületű erkölcscsősz vagyok igen,amennyiben annak számitok akkor hogyha nekem nincsen igényem se szexuálisan se érzelmileg többre,vagy másra mint a párom ad. Én inkább szerencsésnek érzem magam. Volt másmilyen kapcsolatom is,ahol nem kaptam meg mindent,nem illettünk össze,de annak meg véget kell vetni,ami nem megy azt minek erőltetni?És igen én felrugnék egy 20 éves kapcsolatot is ha kiderülne hogy mást kúrogat a férjem,én nem leszek senkinek a cselédje,a pótléka,a rongya akivel ezt megteheti bárki is. Létezik büszkeség,önérzet és emberi tartás is a világon.. másrészről a bizalom törékeny dolog,1 félrekúrás után esetleg ha megbocsát az ember akkor is ott marad a tüske,hogy ha egyszer megtette,miért ne tenné meg megint?

Én egyetlen érzelmi és szexuális partner vagyok egy párkapcsolatban és nem tolerálom hogyha más is bejön a képbe. Ez van, én nem tűrök el mindent , nem mondom azt hogy "jólvan józsika menjél csak ha változatosságra vágysz,ha mással akarsz kúrni én nem haragszom mert szeretlek,és olyan jól megvagyunk 25 éve,miért ne férne bele egy kúrva is a kapcsolatunkba?" Akkor se ,ha együtt élünk,akkor se ha házasok vagyunk és akkor se ha gyerek is van.

én iylen undorito,önérzetes szentfazék vagyok .