Mit teszel annak érdekében hogy boldog ember légy?

Mindenből próbálom kihozni a legjobbat, keveset rágódni hülyeségeken, sokat lenni a szeretteimmel, kiélvezni az élet apró örömeit, mindennek a jó oldalát látni.

Így általánosságban ezeket próbálom több-kevesebb sikerrel megtenni. :)

Szép napot!

A végsőkig ragaszkodok az álmom megvalósításához, holott a praktikus okok pl. anyagiak ellene szólnak. De küzdök és teszek, és ellenállok, időnként tűrök, mert a családi egyetértés (és eme álmom miatt nem megyek el pl. valami üzleti céghez nagy fizetésért, mert ott nem lennék boldog) nem túl nagy.

Igyekszek nem eltaposni senkit, de a saját akaratomat is keresztülvinni. tekintettel kell lenni másokra is, de ha a finom arányokat nézzük, (egészséges mértékben) én vagyok az első.

Ha valami célt kitűzök és elérem, akkor boldog vagyok,

de az is örömet okoz ha csak veszek egy új ruhát :)

„Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk.” (Simone Weil)

Nekem ez segített. Előszőr nem értettem, évek kellettek mire felfogtam az értelmét. Azóta megtanultam és jól érzem magam. :)

Tanulok, és képzem magam :)

Pl: az tök nagy boldogság ha már annyira tanult valaki, hogy kiütközik neki az aki csak okosnak akar látszani!

Kutyát tartok. Nekem az a tudat, hogy mindig lesz egy kutya valahol egy menhelyen, akinek szüksége lesz rám, elég arra, hogy értelmesnek érezzem az életem. Van menhelyi kutyám és van olyanom is, aki nem menhelyi, mert a sérült menhelyi kutyák nem mindig kötődnek úgy sajnos, mint amelyik kiskorától szocializált, főleg ha kiskorától nálad van. Szóval én szeretnék egész életemben olyan kutyatulaj lenni, akinek van nem menhelyi és menhelyi is.

El nem tudom mondani, mennyi örömet és boldogságot jelentettek nekem egész életemben.

Az önsorsrontó tevékenységeimet megpróbálom idejében észrevenni és tenni ellenük. Eléggé hajlok sötéten látni olykor még a jó dolgokat is, és ilyenkor legszívesebben feladnám a jó dolgot. Pl. van egy párom, aki hamarosan gyereket akar tőlem, én meg olyan szinten tele vagyok negatív gondolattal, hogy úgyis megcsal, úgyse szeret, úgyis megöregszem...és ezeknek jó részének nem igazán van oka, hogy így érezzem, csak félek és ilyenkor legszívesebben szakítanék. De küzdök ellene.

Ezen kívül, mivel már elég sok rokonom meghalt, közeliek alig vannak már, nagyon hamar megtanultam, mekkora ajándék az élet. Huszonéves korom óta minden nap azzal kelek, minden nap megfordul a fejemben, hogy ez lehet az utolsó nap is. De ez már nem az a nagyon depressziós gondolat, hanem sokkal inkább az, hogy megtanultam élvezni minden percet, minden pillanatért hálás vagyok, amit a szeretteimmel tölthetek, legyen az ember vagy állat. Emiatt viszont sokat szenvedek is, mert sosem érzem azt, hogy elég időm lenne velük lenni (tanulás, meló, házimunka..., és tudom hogy egyszer nagyon fog fájni az, hogy lassan 6 éve alig van időm rájuk, de nem tudok ez ellen tenni sajnos.

Megpróbálok minden reggel mosollyal az arcomon ébredni.Ha ez nem megy magától,akkor megfordulok,és ránézek a páromra:)

De azt hiszem jól csinálok valamit,mert boldog embernek tartom magam:D