Miért nem engednek sehova a szüleim 16 évesen?

Pedig még marha gyerekes vagy, idézem pár mondatodat:

"pedig már felnőttem és ezt nem fogják fel, nem vagyok már gyerek"

"azon is gondolkodtam, hogy el fogok szökni "

"Nem akarom, hogy gyereknek nézzenek, már nem vagyok az"

15/L

Akkor leszel felnőtt, ha betöltötted a 18. életéved.

Viszont igazad van, elég ciki, hogy 16 évesen nem nagyon mehetsz sehova. Beszélj a szüleiddel, ne szökj el otthonról, mert akkor örök életedre megbélyegzed magad, hogy elmenekülsz a problémák elől (tapasztalatból mondom). Szintén tapasztal, hogy úgy beszélnek Veled, mint egy 5 évessel. Ha el szeretnél menni bulizni, ne egyedül menj, hanem egy kisebb társasággal, akikben megbízol - gondolok most a barátnőkre, barátokra. Ha többen vagytok, nem lehet bajod, nem rántanak be egy kocsiba. A buli végén meg kérj meg egy srácot akiben szintén megbízol, vagy ha van pasid, akkor Őt, hogy kísérjen haza. Sok sikert! Remélem tudtam segíteni.

"Akkor leszel felnőtt, ha betöltötted a 18. életéved. "

Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? :D Maximum papíron számít annak.

""Akkor leszel felnőtt, ha betöltötted a 18. életéved. "

Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? :D Maximum papíron számít annak."

Két év alatt sokat változhat az ember. ;)

Nézd a jó oldalát, legalább aggódnak érted.

Van, akit magasról le se ejtenek.

Tehát örülj!

A szorongásaiknak van alapja, sajnos ilyen világot élünk, bármi megtörténhet.

A beégetésért pedig szólj, mondd meg, hogy neked kellemetlen, ha mások előtt szólnak rád. Javasold, hogy inkább később beszéljétek meg, 4-6 szemközt. Ezt meg fogják érteni.

Velem is ezt csinálta anyám 16 évesen, egy hétig kellet könyörögnöm, hogy legalább egyik barátnőm szülinapi bulijára engedjen el. Úgy éreztem magam, mint egy fgoly, bárhova akartam menni, mindenre húzta a száját. Most 18 vagyok, kicsit többet enged, de szinte félve kérdezem meg, hogy elmehetek-e valahova... szóval, életcélom elköltözni innen.

A legrosszabb benne, hogy még beszéltem is vele, mmegkédeztem, nem látja-e, hogy boldogtalan vagyok, mert semmi szabadságom nincs, azt mondta, nem érdekli, amíg otthon lakom, azt csinálom, amit ő mondd... persze ez gyerekkorom óta így van, mára odáig fajult a helyzet (nem csak emiatt), hogy nem tekintem anyámnak, és a későbbiekben sem óhajtom, hogy részt vegyen az életemben... szóval, szerintem próbálj meg beszélni vele, a te anyád hátha jobb fej...