17 éves vagyok, de a szüleim gyerekként bánnak velem mit tegyek?

Akik rögtön azzal kezdik, hogy leírják, hogy nem cigiznek, nem buliznak, nem járkának el sehová stb., azok nem azért teszik ezt, mert ezt ők egy kiemelkedő dolognak érzik, amire büszkének kell lenni, hanem leginkább azért mert, ha ezt nem írná le, akkor az ilyen tuskóknak az lenne az első, hogy jól kiosszák, hogy "bezzeg arra van eszed, hogy rázd a segged a discoban" és hasonló...de a hozzászólásokból is látszik, hogy tök felesleges, mert mindenbe bele tudnak kötni.

Másrészt pedig az való igaz, hogy ennyi idősen oda kell figyelni a tanulásra, mert az fontos és ezzel alapozod meg a jövődet. Ugyanakkor ettől még nem kellene így viselkednie egy anyának...Egyrészt egy 1/2 az nem a világ vége, egy db jegy, az konkrétan semmit nem számít és attól még bőven van esélyed arra, hogy azt tanuld, amit szeretnél. Nekem is volt egyesem matekból és más tantárgyakból is a középiskolában, ennek ellenére mindig 4,7 körüli volt az átlagom, kitűnőre érettségiztem és egyetemre járok. Másrészt pedig az még sosem oldott meg semmit, hogy valaki kiabált, ordítozott. Most ez mire jó? Egy értelmes felnőtt ember szerintem nem viselkedik így, hanem akkor monjuk leül beszélgetni a gyerekével, hogy kiderüljön a probléma és tudjanak rá megoldást találni. Motiválja, bíztatja és megpróbál neki segíteni, ha kell akkor keres magántanárt. Valamint talán azzal kellett volna kezdeni, hogy a gyereket úgy neveli, hogy átadja neki azokat az értékeket, amiket fontosnak tart és az a gyerek felelősségteljes, céltudatos, szorgalmas legyen, tudja, hogy magának tanul, legyenek céljai stb. és nem 17 évesen kellene elkezdeni rágni a fülét, hogy "na tanuljál már kislányom", mert akkor már nem sok haszna van és akkor jön a "mindent tiltok, mert akkor úgy majd biztos jobb lesz" módszer. Valamint ezt szeretik hangoztatni, hogy " a mai gyerekek nagyon tudják a jogaikat, de a kötelességeiket már nem ", csak éppenséggel ez nagyon sok szülőről is elmondható, illetve ők pedig inkább a gyerek kötelességeire helyezik a hangsúlyt...Egy gyereknek nem csak a tanulás és a tanulás és a tanulás és a házimunka az élete. Hanem igenis kijár neki a szórakozás, a pihenés, a kikapcsolódás. Be lehet zárni a négy fal közé egy tinit is, aki éppen szomjas a világra, új élményekre stb., csak akkor ne lepődjön meg senki, hogy lázad, hogy keresi a menekülési lehetőséget stb....

Esetleg apukáddal nem tudsz beszélni?