Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Segítségre van szükségem,...

Segítségre van szükségem, hogyan tovább?

Figyelt kérdés

Ezt kell tudni a múltamról: apu-anyu kétkezi munkások, alkoholisták, gyakorlatilag nyomorogtunk, éheztünk. 11 éves koromban az apám "közeledik" hozzám. ÚGY. 16 évesen anyu felszólít, hogy vagy otthagyom a gimnáziumot és munkát keresek, vagy azonnal költözzek el. Az életem sivár, kilátástalan és csupa megpróbáltatás, ráadásul apámnak köszönhetően undorodom a pasiktól. Ez megy 28 éves koromig.

Egyszercsak, pont mint a mesében, minden jóra fordult. Most férjnél vagyok, rendkívül jó az anyagi helyzetünk, szeretjük egymást, még dolgoznom sem kell. Most boldognak kellene lennem, ugye? Ehelyett itt vagyok 30 évesen, és annyira nem találom a helyem! Eddig kitöltötte az életemet, hogy harcoljak a sorsommal, de most... Egyre gyakrabban gondolom, hogy felesleges vagyok, talán legjobb lenne meghalni. Mi van velem? Most "jött ki" a múlt minden feszültsége, vagy csak egyszerűen kezdek bedilizni? Mit csináljak? Segítenétek?


2010. jún. 11. 05:18
1 2 3
 11/25 anonim ***** válasza:
74%
Szülj gyereket!Ő lefoglal és talán már lesz értelme az életednek, járj el tanfolyamokra, vagy dolgozni, kertészkedj, találj ki valamilyen hobbit.Adományozz, menj el az llatmentőkhöz v.valamilyen szervezethez segíteni.Ezek pont olyan dolgok amikben az ember hasznosnak érezheti magát.De egy orvos sem ártana,mert valszeg depressziós vagy és az orvosok sokat tudnak segíteni vagy menyj el kineziológushoz(vagy hogy írják :-)
2010. jún. 11. 07:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/25 anonim ***** válasza:
100%

Én is azt javaslom,amit a 6.45.

Amint írod,sem gyereketek,sem munkahelyed nincs. Túlságosan sok időd van a gondolataiddal foglalkozni,ezért érzed feleslegesnek magad. A "csak" feleség-háziasszony státusz nem kielégítő számodra. Ezt nem bántásként mondom. Az nem sokat segítne,ha szórakozni,barátnőzni járnál. Ez csak felüleletes dolog lenne. Valamilyen tartalmas elfoglaltságot kellene keresned,ami a gondolataidat is leköti. Ez lehet valamilyen karitatív tevéknység,de pl. lehet nyelvtanulás,zenetanulás (tanulni soha nem késő),esetleg valamilyen kézimunka,festés stb. Esetleg látogathanál kórházban fekvő,beteg gyerekeket vagy időseket,akikkel elbeszélgetnél,vígasztalnád őket stb. ííííííebből még igazi baratság is születhetne.

Természetesen felkereshetsz pszhiológust is,de tapasztalataim szerint ő sem mondana mást,mint mi.

Találd meg azt a tevékenységet,amit szívesen csinálnál,és minden renbe jön. Felesleges ember nincs. Sok sikert.

2010. jún. 11. 07:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/25 anonim ***** válasza:
100%
Még annyit egy előző hozzászóláshoz! Amíg nem jössz rendbe lelkileg, semmiképpen ne szülj gyereket. Igaz,hogy lefoglalna,de egy baba nem unaloműző és nem gyógyszer. Neki kiegyensúlyozott,boldog anyukára van szüksége!
2010. jún. 11. 07:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/25 A kérdező kommentje:

Köszönöm, hogy egyáltalán komolyan vettétek a kérdésemet.

Tulajdonképpen nem szoktam unatkozni, de biztos nem ártana, ha nem magamra figyelnék egész nap. A munkámat a férjem kérésére hagytam ott, bár elismerem, mivel nem tanultam tovább, nem azt csináltam, amit szerettem volna, így nem volt nehéz rábeszélnie, hogy felmondjak. Jó tipp viszont, hogy önkéntes munkát keressek, ezt biztosan megfogadom.

Gyermeket addig nem szeretnék, amíg saját életemet sem tudom "kezelni", lehet ugyan, hogy a baba miatti felelősség kiszorítaná az indokolatlan rossz érzéseimet, de ha mégsem, akkor még az Ő életét is elrontanám.

Hobbi, na igen... Nem járok sehová, de ezen is változtatnom kellene.

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki megpróbált segíteni.

2010. jún. 11. 08:03
 15/25 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem a pszichológus helyett vedd a magad kezébe a sorsodat, erős vagy, képes vagy rá !! Aki mindezt végigcsinálta, annak menni fog !Igazuk van azoknak, akik valamilyen tevékenységet javasolnak.Nem derült ki, befejezted-e a gimit.Nagyon jó, hogy most rendben van az életed,igazán megérdemelted, de sajnos bármikor bekövetkezhet egy tragédia.Ha valami történne a férjeddel/ ne történjen!/, ott állsz végzettség, munkatapasztalat nélkül. Ma mindenhol képzett, tapasztalt embereket keresnek,ha ezekkel nem rendelkezel, nagyon nehéz lenne, ha el kellene helyezkedned.Abban a reményben, hogy sose lesz rá igazi szükséged tanulj, és - vagy dolgozz, találj valami neked tetsző feladatot, ami túlmegy a háztartáson és a hobbikon !! Te is biztosits magadnak olyan stabilitást, ami a férjed nélkül is működik, hogy érezd, fontos vagy!!Valahol a mélyben tudod, hogy már nem / csak /magadon múlik, mi lesz veled és ez tölt el bizonytalansággal.Szerezd vissza a magabiztosságodat azzal, hogy meg tudnál állni a magad lábán is, ha kellene!A tanulás- munka során megismerhetsz emnereket, akikkel barátságot köthetsz. Elsőként talán fejezd be a gimit, őszre már be is iratkozhatnál.Mivel nem dogozol, nem lesz gond a tanulás, az eddigi kiesés bepótlása.Én biztosan ezt tenném. A férjed csodálatos ember lehet, meg fogja érteni. Neki is jobb egy magabiztos, mosolygós, elégedett feleség, aki sikeres a tanulásban/ munkában, mint az, aki nem találja a helyét.SDk sikert kivánok!!
2010. jún. 11. 08:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/25 anonim ***** válasza:
100%

Sztem ideje belefognod valamibe. Csinálj egy vállalkozást, vagy ha, tényleg olyan jól éltek, csinálj egy jótékonysági szervezetet.


Segíthetnél mondjuk azokon a gyerekeken, akik most vannak olyan helyzetben, mint te voltál 16 évesen.


Van mindig lehetőség, csak fel kell hagyni a nihilizmussal.

2010. jún. 11. 08:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/25 anonim ***** válasza:
100%

"Segíthetnél mondjuk azokon a gyerekeken, akik most vannak olyan helyzetben, mint te voltál 16 évesen."

Sztem ez a legjobb ötlet!

2010. jún. 11. 08:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/25 A kérdező kommentje:

Erre gondoltam már, mindig, amikor bántalmazott kislányokról szóló híreket hallok, összeszorul a szívem, de még sehol nem mertem megkérdezni, hogy hasznomat tudnák-e venni. Utána fogok nézni.


Erős lennék? Nem igazán. Bebújtam a csigaházamba, nem engedtem közel magamhoz senkit, minden érzést elfojtottam, nem vártam az élettől semmit. De ezek "normális" dolgok, azt hiszem. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a mostani vergődésem, amit semmi nem indokol.

2010. jún. 11. 09:06
 19/25 anonim ***** válasza:
85%

A mostani vergődésedet az életedben eddig megélt traumák okozzák.Keress egy pszichológust, vagy inkább pszichiátert.

Azt hiszem, hogy szakszerű segítség nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem lábalsz ki ebből a helyzetből.

Amit megélsz most, az törvényszerű, úgy is mondhatnám, hogy várható volt.Mondhatnám a diagnózist, de nem ez a segítség.

2010. jún. 11. 09:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/25 anonim ***** válasza:

esetleg jó lenne, ha lenne egy állatod. kutya, cica. ha megszeretitek egymást, rengeteg örömet fog okozni, lesz kiről gondoskodnod :)

és tényleg érdemes lenne valami önkéntes melót vállalnod, kizökkent a rossz gondolatokból, talán még barátnőket is találsz :)

2010. jún. 11. 10:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!