Vállaljam el a keresztanyaságot?
A bátyámmal az ország két különböző felén élünk. Nem tartjuk a kapcsolatot, csak amolyan karácsony-húsvéti jelleggel írunk képeslapot. Tavaly nyáron, amikor megnősült, 5 nappal a polgári esküvő előtt felhívott, menjek tanúnak, mert a másik jelölt visszamondta, és a polgári szertartás úgysem számít semmit, az egyházira meg persze, hogy nem engem hív. Keresztülutaztam az országon, és megtettem, amire kért. A feleségével ekkor találkoztam először, nem sokat tudok róla, kedvesnek tűnik, amennyire egy vadidegen kedves lehet.
Most megszületett a babájuk, és ma felhívott, hogy engem akarnak keresztanyának. Mivel az esküvő előtt a költözésemkor beszéltünk utoljára, és akkor azt mondta, ha valaha gyereke lesz, ne számítsak rá, hogy a közelébe enged, így enyhén szólva meglepett a felkérése. A szavaiból úgy vettem ki (lehet, félreértettem), a felesége győzte meg, mert neki nincs alkalmas rokona, így tanácskozás után rám gondoltak...csak nekem ellenérzéseim vannak, és ezt meg is mondtam neki.
Miért én, miért nem egy barátjuk (mondjuk, aki az egyházi esküvőn tanúskodott neki)? Az ország másik felén élek, Ausztriában dolgozom, nincs túl sok fizetésem (hozzá képest, aki nagykutya egy jelentős cégnél), nincs kapcsolatom sem vele, sem a babával, nem ismerem a feleségét, és vele nyilvánvalóan nem kedveljük különösebben egymást. A keresztanyaságom kimerülne egy szertartásban, én pedig nem szeretem az ilyesmit. Viszont, ha visszautasítom, azzal megsértem őket (bár tudnám, miért érdekel, hiszen ő is sokszor sértett meg, de attól, hogy én visszabántom, még nem lesz könnyebb nekem...). A feleségét, aki nem ártott nekem, kedves volt hozzám, és rábeszélte a bátyámat az egészre. Elutasítok egy kisbabát, akit még nem is láttam, és nem tehet semmiről. És elvágom a lehetőséget, hogy ha lejárt a munkám, és esetleg szeretnék visszaköltözni abba a városba (amit jelenleg teljesen esélytelennek látok), talán egy új alapokon nyugvó kapcsolatot építsek fel a bátyámmal.
Vajon mi lenne a helyes döntés?
Nem tudom, mit gondoljak.
Én a helyedben a következőket gondolnám végig:
Te és a bátyád nem vagytok igazán jó viszonyban,a feleségét pedig alig ismered.
Messze laktok egymástól,te egy másik országban élsz.
A bátyád gazdag,te nyilvánvalóan szerényebb körülmények között élsz.
Te komolyan veszed a vallásosságod,és a keresztanyai kötelességedet,és úgy érzed,hogy a kisbabát büntetnéd,ha nem vállalod el a felkérést.
A kérdés a következő:
A bátyád mit vár el egy keresztszülőtől? Ajándékokat a gyereknek ? Ilyen viszony és mentalitás mellett lenne- e módod és alkalmad teljesíteni a keresztszülői feladtodat?
Mikor és milyen sűrűn találkozhatnál a picivel? Több százkilométer távolságból aligha tudnál bármennyit is foglalkozni a kereszgyerekeddel,főleg,ha a bátyád később már nem akar veled jobb kapcsolatot kialakítani.
A picit nem sétenéd meg,ha visszautasítod a felkérést. Ha a bátyádnak ez csak egy formaság,akkor mindegy neki,ki a keresztszülője.
Talán nem a bátyáddal,hanem a sógornőddel kellene beszélned és tisztázni a kétségeidet.
Én nem vállalnám. (Tanúnak se mentem volna így.)
Miért nem hívott az egyházira tanúnak? Ha arra nem vagy jó (van jobb), akkor a hitbeli nevelésért hogy felelnél?
Keresztszülőnek nem kell feltétlenül rokonnak lenni, foganak találni mást.
A gyereknek is jobb lesz, ha olyan keresztszülei lesznek, akikkel nem ilyen szar a kapcsolata a szüleinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!